Álláshirdetések száma: 4 012 Create CV
FőoldalKarriercentrum Karrier Versenyben maradni – egy életen át
 

Versenyben maradni – egy életen át

Elmúltak azok az idők, amikor egy érettségi és egy képesítés – diploma, szakma, szakképzés – elegendő volt ahhoz, hogy megkapjon az ember egy állást, majd azt meg is tartsa egészen a nyugdíjig. Ahol elkezdtek dolgozni onnan nyugdíjba is mehettek, vagy legfeljebb egy-két munkahelyváltás jellemezte a most ötvenes-hatvanas éveikben járókat.

A világ azóta kifordult a sarkából és kapkodni kell a fejünket a lehetőségeket keresve. Már az 1970-es években megszületett a Life Long Learning eszméje, – az élethosszig tartó tanulás – amely nemcsak megoldást kínál, de egy életfelfogást is megfogalmaz.

A Life Long Learning próbálja megváltoztatni azt a meggyőződést, amely szerint „vén fejjel” már nem való beülni az iskolapadba.

Előbb-utóbb elavul a megszerzett tudás és a munkavállaló, mint piaci termék eladhatatlanná válik. A foglalkozási lehetőségek eloszlása folyamatosan változik. Megszűnnek szakmák és újak jönnek létre, a technológiai fejlődéssel az ismeretek elévülnek és a szakképzettség elavul. Ezeken a pályákon dolgozóknak egyetlen lehetősége a tanulás.

A munka, mint fogalmom változó természetű és ez az ami, az élethosszig tartó tanulást kikényszeríti. A permanens tanulás folyamatában már az egyén felelős saját előremeneteléért. Ebben a képzeletbeli tanteremben már az élet adja az elégtelent és nem a tanítómester. Ezért tudatosan és körültekintően kell képzést választani, nemcsak a munkaerő-piaci igények figyelembe vételével, hanem saját képességeink felmérése és lehetőségeink kihasználása mellett. Nemcsak a hoppon maradt munkanélküliek mentsvára az elgondolás, hanem egy iránymutatás azoknak, akik tartani akarják a tempót. Írhatnám, hogy rettegni kell a munkáltató felmondásától vagy a munkanélküliségtől, de andragógus mivoltom inkább arra késztet, hogy a feledés, a kiégés és az elbutulás nevezzem meg, mint motivációs erőt a tanulás folytatására.

A fiatalokat még szinte traumaként éri a helyzet, hogy amit megtanultak nem feltétlenül elég a munkavállaláshoz. Vagyis inkább ahhoz, hogy munkát adjanak nekik.

Kiemelten fontos a szerepe annak, hogy születendő gyermekeiket már ebben a szellemben neveljék fel. Ne a középiskola végére vetítsék számukra a tanulmányok végét, hanem mint örök folyamat kell, hogy beleivódjon a tudatukba. A következő generáció már nem éli meg azt az átmenetet, ami Magyarországon oly sok középkorút sokkolt. A mindig biztos munkából és a „közveszélyes munkakerülés” megbélyegzéséből egy valóságos munkanélküliséggel sújtott ország képe rajzolódik most ki.

Tanulni sohasem késő, és néha a túlélést jelenthet mind a mindennapi betevő, mind pedig a lelki feltöltődés viszonyában. És végül egy klasszikussal zárnám cikkemet, ami azért sugallja azt, hogy a téma nem mai keletű: a jó pap is holtig tanul.

Szilágyi Zsuzsa

Article ratings:
Összesen: 3  |  Középérték: 4.67
Értékelni:

Hozzászólok
* Név
* E-mail
* Szöveg