Álláshirdetések száma: 4 214 Create CV
FőoldalKarriercentrum Karrier Távmunkások foglalkoztatása
 

Távmunkások foglalkoztatása (5)

Sajnos ma Magyarországon a távmunkások foglalkoztatása gyerekcipőben jár. Ezt akkor tapasztaltam, amikor elhatároztam, hogy távmunkában szeretnék dolgozni. Különböző helyekről próbáltam segítséget kérni. Így kerültem kapcsolatba a Magyar Távmunka Szövetséggel, mely azt tűzte ki célul, hogy változtat a jelenlegi helyzeten, ugyanis szerintük, igaz becsült adatról van szó. nálunk az ilyen foglalkoztatás 3-4% lehet, Európában ez ennek az ötszöröse.

A külföldi országokban a munkáltatók nyitottak az ilyen irányú foglalkoztatási formára. Nem tudom ennek az okát csak feltételezéseim, vannak. A távmunka információs weboldalon olvastam a következőket. Európában a munkáltatók rájöttek arra, hogy aki távmunkában dolgozik, ugyanolyan jó munkát tud végezni, mint az, aki a cég irodájában végzi a feladatát.
Rájöttek arra is, hogyha nem kell nagy irodaházat fenntartani az mennyi megtakarítást eredményez a cégnek. Az interneten utána olvasva rá lehet jönni, hogy sok az olyan tevékenység, amely távmunkában otthon végezhető, bár ezek közül sok az olyan, amely bizonyos előképzettséghez, iskolai végzettséghez van kötve. Ellenben olyan is található, amely nem igényel különösebb végzettséget: a tekemarketinges, telefonos értékesítés, az adatrögzítés, és még hosszan sorolhatnánk.

Az állami finanszírozás sem csekély melyet a munkáltató az ilyen irányú foglalkoztatás érdekében nyújt a cégeknek. Az állami finanszírozást, a távmunkást foglalkoztató cégnek fizeti az állam. Ez az összeg változó, attól függően hány embert akar foglalkoztatni ilyen formában a cég. 400 000 ezer Ft - 11 000 millió Ft is lehet a cégnek fizetett bértámogatás összege. Van, aki azért szeretné ezt a foglalkozási formát választani, mert családon belül nem tudja megoldani a munkahelyre való bejárást, pl. nagy a család, kicsi a gyerek és ehhez hasonló problémák miatt. Van, aki azért akar ilyen formában dolgozni, mert esetleg leszázalékolt vagy esetleg mozgáskorlátozott. A kettő munkavállalói csoport azért nem keveredhet, mert mindkettőnek külön megalakult szervezetei vannak.

Az egyik részről a Magyar Távmunka Szövetség, a Budapesti Munkaerőpiaci Intervenciós Központ. A másik csoportnak a Mozgáskorlátozottak Országos Szövetsége.

A probléma egyik oka abban rejlik, hogy a munkáltató nem ismeri a munkavállalót. Ezt egy felvételi beszélgetés sem oldja, meg mivel nem tud meg sok mindent az álláskeresőről, nem ismeri a munkához való hozzáértését, a teherbírását, a monotónia tűrését, mely nagyon sokszor elengedhetetlen. Ez pedig működhetne ugyanúgy, mint egy céges foglalkoztatásnál, tehát bizonyos próbaidős foglalkoztatással. Amennyiben megelégedett a cég a munkavállalóval, tovább foglalkoztathatná. Ha nem akkor a próbaidő leteltével nem hosszabbítana szerződést. A cégeknek arra a pontra kellene eljutniuk, hogy nyitottak legyenek az ilyen irányú foglalkoztatásra, és adják meg az esélyt annak, aki valamilyen okból csak ezt a foglalkoztatási formát tudja vállalni. Ellenben a cégek azt a megoldást választják, hogy indulnak a távmunka pályázaton, felveszik az államtól a támogatást, és ha a munkahelyen van, aki így szeretne dolgozni, akkor felveszik így és továbbra is a cég alkalmazottja marad csak otthon dolgozik. Igaz őt ismerik, tisztában vannak azzal milyen a munkához való hozzáállása, hogyan végzi azt el, milyen a monotónia tűrése. Ezt az információt a környezetemben halottam olyanoktól, akik ezt megélték.

A saját tapasztalom: egy csökkent munkaképességű embereket foglalkoztató cég alkalmazásában álltam. A munkáltató felvette az utánunk járó támogatást minden hónapban, mégis előfordult több esetben, hogy 3-4 hónapot vártunk a fizetésünkre. A cég kb. 20 embert foglalkoztatott, a pénzt viszont 30 ember után vette fel. Ezt a problémát az átképzések sem oldják meg.

Az ismeretségi körömben olyan, aki részt vett az állam által finanszírozott átképzésen, de mivel a kistérség szabad munkahely szempontjából rossz helyzetben van más térségekhez képest, kénytelen a megyeszékhelyre bejárni, dolgozni. Ez 45 km-re van. Az utazás kb. 1 óra oda vissza ugyanennyi így neki a 8 órás munkanapból 10 óra lesz. A foglalkoztatás általában három műszakban történik. Az utazást problémának tartom akkor, amikor egy családos emberről van szó, mert a családra időt kell fordítani, főzni, mosni, takarítani kell, és persze a gyerekre is oda kell figyelni, nevelni kell őket. Így hát nem mindegy az, ha valaki lakóhelyén dolgozik délelőttös műszaknál 2 óráig és 3-ra ér haza, vagy aki utazik ½ 4-re. A helyzet megoldására hasonló ötletekkel tudnék előállni, mint azok a szervezetek, akik azért alakultak, hogy a jelenlegi helyzeten változtassanak. Ez lenne a távmunka nagyobb arányban való kihasználása, aminek segítségével növekszik a hatékonyság, csökkenő ingatlan és rezsi költségek, hozzáférés térben távol eső munkaerő piacokhoz stb.. Sajnos a probléma megoldásához a cégeknek kell eljutnia, mind bizalomban, mind az ötlet kivitelezhetőségében. Úgy látom, hogy ezt kevesen teszik meg és az erre a célra megalakult szervezeteknek sem sikerül felhívni erre a lehetőségre a figyelmet,és csak próbálkozás marad, nem sok eredménnyel.

"Emberi törvény
kibírni mindent,
s menni, menni
mindig tovább
még akkor is, ha
nem élnek már benned:
Remények és csodák.”
(Hemingway)

Németh Ferencné

Article ratings:
Összesen: 5  |  Középérték: 4.2
Értékelni:

Hozzászólok
* Név
* E-mail
* Szöveg