Álláshirdetések száma: 3 844 Create CV
FőoldalKarriercentrum Karrier Munka és gyermek: kettős vállalás
 

Munka és gyermek: kettős vállalás

A honi statisztikák szerint a tanult fiatal lányok mind későbbre halasztják a házasodás és szülés idejét: manapság ez egyre gyakrabban 30 év körülre datálódik – addig a pályájuk megalapozásával vannak elfoglalva, nemritkán második diplomát szereznek. A családalapítás ugyan szép dolog, s a felmérések szerint még a mai huszonévesek is kifejezetten családcentrikusak, ennek ellenére sokan úgy tekintenek erre a gyermekvállalásra, mint a karrier építését akadályozó fordulatra.
Ezt éppen eléggé érzékelhetik már akkor a fiatal lányok, amikor kilépnek az iskola kapuján és állásinterjúkra jelentkeznek: a jövőbeni családalapítási szándékra vonatkozó kérdés, bár tiltott, nem ritkán felvetődik. De nem feltétlenül kell ennek a kérdésnek elhangoznia, épp elég, ha látja, hogy az ugyanarra a posztra az utolsó fordulóban mégiscsak a fiút vették fel, nem őt. A munkáltatók nem egyszer bizony nyíltan be is vallják, hogy szempont náluk az is: betanítás és folyamatos képzés után legalább 5 évig számíthassanak a dolgozójukra.
Egy, a nevét nem vállaló, harmincas éveinek elején járó lány ekképpen emlékszik vissza a vele történtekre: „Már huszonévesen középvezetővé léptettek elő egy multinacionális cég logisztikai osztályán. Pár év után elkezdtünk próbálkozni a babával, aki csak nem akart megérkezni. Orvosi segítséget vettünk igénybe; amikor ez kiderült, rövidesen áthelyeztek egy másik osztályra beosztottként. Utána visszakerültem a logisztikára, de már egy alacsonyabb pozícióba, a korábbi helyemre egy férfit vettek fel – ő lett az én főnököm is. Hiába mondtam fel a kialakult áldatlan helyzet miatt, a következő cégnél is kitettek az első átszervezésnél. Mint utóbb kiderült, hogy az előző munkahelyem a rólam megadott referenciában bizonytalan munkaerőként jelölt meg, mert gyereket terveztem. Munkanélküli voltam, amikor mesterséges úton megfogantak az ikerbabáim, s koraszülöttként hoztam őket világra. A státuszom miatt persze sokkal kevesebb GYED-et kapok, mintha nem rúgtak volna ki. Muszáj lesz visszamenni dolgozni – de hogyan? Jelenleg falun élünk, helyi munkalehetőség nincs, és csak a városi bölcsőde jöhetne szóba, ahova be sem lehet jutni hely hiányában. A helyi óvoda is csupán 8-16 óra közt lesz igénybe vehető, amely mellett csak részmunkaidőt tudok vállalni a városban. A bébiszitter megfizethetetlen, a szüleink több, mint 100 km-re laknak tőlünk.
Hiába beszélek nyelveket és van két diplomám, ha már nem tudok napi 10-12 órában dolgozni kicsi gyerekek mellett, akkor nem kellek sehova. Sok cégnek nem érdeke visszavenni a harmincas anyukákat sem, inkább vesz fel 5-10 évente egy frissen végzettet, akit még kedve szerint tud alakítani és használni.”

Az idézett anyuka esete igen összetett problémakört érint, amelynek megoldásához az elmúlt fél év során pár törvényjavaslatot elfogadtak a jószándékú honatyák. Kérdés: ez elegendő-e?

Sok fiatal nő úgy gondolja, hogy kihasználja azt a pár évet a munkahelyén, ami neki rendeltetett, képezi magát, tapasztalatot szerez, aztán mire kellő elismerést bezsebelt és biztosnak érzi a pozícióját, szépen csendben teherbe esik és elmegy szülni. Csakhogy a valós életben ez mind kevésbé sikerül. Hogy mi az oka a mind gyakoribb meddőségnek – hazánkban már minden ötödik párt érinti ez a probléma -, arról megoszlanak a vélemények, de kétségtelen tény, hogy ennek hátterében sokszor az áll, hogy a nők mind tovább várnak az anyaság vállalásával – azaz kifutnak az időből. Észre sem veszik, és 35 évesen könnyen a meddőségi intézményeken belül találhatják magukat, ahol szembe kell nézniük a lombik próbálkozások gyötrelmeivel. A kezelések viszont időigényesek, az azt igénybe vevők gyakran hiányoznak, így titokban tartani azokat lehetetlen. Ezeknek a kismama-jelölteknek a pozíciója viszont a kezelés sikerességétől függetlenül is igen gyakran veszélybe kerül, hiszen nem sok munkáltató viseli el, ha beosztottja sokat hiányzik, ráadásul tudni róla, hogy a közeljövőben szülni fog. Igen sok nőt bocsátottak már el emiatt, akik viszont nehezen tudták fizetni a beavatkozások költségeit fizetés híján.
Ezt az ellentmondásos helyzetet oldotta fel 2005 augusztusban az az új rendelkezés, amely kimondja: a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt abban az esetben, ha a munkavállaló mesterséges megtermékenyítési programban vesz részt (inszemináció és lombik program), illetve mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól a kezelés teljes időtartamára. Ez adott esetben 1 hónapot is jelent, és a kezelés sikertelensége esetén 3 havonta ismétlődhet a próbálkozás. Ennek ellenére sok érintett állítja, hogy mégsem érzi magát teljesen védettnek, ezért nem meri a titkát megosztani a főnökkel. Hiszen egyéb, mondvacsinált okokkal mégis eltávolíthatják a pozíciójából, alacsonyabb beosztást kaphat, vagy rendkívüli átszervezésre hivatkozva elbocsátják. Való igaz, a helyzetük csak részben vált a rendelkezés nyomán könnyebbé, de a nemrégiben, hasonló ügyekben elindított próbaperek mégis azt sejtetik, hogy a munkáltatóknak nem érdemes visszaélniük a női dolgozójuk kiszolgáltatottságával. Mindenesetre az nagyon fontos, hogy a nő bejelentéséről – miszerint ilyen típusú kezeléseken vesz részt – maradnia kell írásos nyomnak, amit később bizonyítékként is felhasználhat.

A nők helyzete akkor sem sokkal könnyebb, ha már megvan a baba. Az újdonsült anyák természetesen jó ideig csak a gyermekneveléssel vannak elfoglalva, de az elveiktől, személyiségüktől és anyagi helyzetüktől függően előbb-utóbb foglalkoztatni kezdi őket a munkába való visszatérés gondolata. A legtöbben azért térnének vissza, mert a GYED lejárta után járó GYES olyannyira kevés, hogy a mellette – jó esetben – járó apai fizetéssel együtt nem fedezi a család kiadásait. Aztán sok nő megfogalmazza azt is, hogy bár nagyon szereti a gyermekét, ingerszegény környezetben van a négy fal között bezárva, szüksége van „felnőtt szóra” is, arra, hogy újra használja az agyát, a tudását. Tartanak többnyire attól is, hogy amennyiben túl sokáig maradnak otthon, „elmegy” mellettük az élet, tájékozatlanok lesznek, a tudásuk elavul – így hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon.

Azonban a visszatérés megvalósítása sokszor nehezebb, mint ők maguk is gondolják. Adott esetben a munkahely visszavárja őket ugyanabba a pozícióba, és a gyermeket is van hova elhelyezni – ez a legszerencsésebb szituáció. Ennek megvalósulását ösztönzi az a 2006 január elsejétől életbe lépő rendelkezés, miszerint az anyukák a gyermek 1 éves kora után, a GYES megtartásával napi 8 órában dolgozhatnak, és a gyermek 3 éves koráig – tehát amíg a GYES jár – felmondási védelem illeti meg őket. Kérdés, hogy ez a rendelkezés valóban megkönnyíti-e az anyák helyzetét?

Aligha oldja meg a nehézségeket akkor, ha az anyák nem tudják megoldani a gyermekfelügyeletet. Márpedig ez egy általános probléma. A statisztikák szerint a fővárosban az 1-3 éves gyermekek negyede-ötöde jár bölcsődébe, míg a falvakban csupán 1-2 %-uk. Ennél sokkal több férőhelyre lenne igény, de a kistelepülési önkormányzatok – sokszor még a kisvárosokban is hasonló a helyzet – nem tudják saját kisdedóvó fenntartását finanszírozni, a városi bölcsődék pedig túlzsúfoltak. Intézményes gyermekfelügyelet híján az anyukák csak a családi segítségben bízhatnak – de ez is ritka, hiszen manapság a nagyszülők is többnyire aktívan dolgoznak, legalább 60 éves korukig, vagy pedig távol laknak. A saját vállalati bölcsődét működtető munkahely pedig olyan ritka manapság, mint a fehér holló.

De még ha ez a probléma nem is áll fent, az anyák akkor is többnyire megoldatlan helyzet elé néznek. A hely, ahol a gyermeket hagyják napközben, többnyire messze esik a munkahelytől, így a 8 órás munkaidőhöz hozzáadódik még napi 1-2 óra utazás is – tehát összesen minimum 9-10 órát vannak távol a gyermektől. Ez ebben az életkorban mindenképpen túlzásnak tekinthető, arról nem is szólva, hogy a bölcsődék legkésőbb 5 órakor bezárnak (nagyon kevés helyen oldják meg csoport-összevonással, este 6-7 óráig a tovább dolgozó szülők gyermekeinek felügyeletét). Tehát amennyiben nem tud megint csak egy családtag besegíteni, és hamarabb elhozni a bölcsiben sínylődő gyermeket, akkor megint választás előtt kénytelen állni. Vagy bevállalja az embertelen helyzetet, amely senkinek sem jó, vagy otthon marad a GYES-sel, vagy pedig megpróbál valamilyen rugalmas vagy részmunkaidős megoldást keresni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyák csak akkor tudják jó lelkiismerettel összeegyeztetni a család ellátását és a munkát – legalább a gyermek pár éves koráig -, ha részmunkaidőben dolgozhatnak – a felmérések szerint a legtöbben ebben látnák a megoldást, és nem a GYES melletti teljes munkaidő engedélyezésében. Viszont Magyarországon elenyészően kevés lehetőség van erre, s abszolút a munkaadó jóindulatán múlik.
Ugyan a Munkaügyi Minisztérium folyamatosan hangsúlyozza abbéli törekvéseiket, hogy ezt az atipikus foglalkoztatási formát ösztönözzék – például a közszférában egyre több részmunkaidős pozíció létrehozását tervezik -, a számok mégis elkeserítőek. Míg nálunk a nők 6,2%-a dolgozott részmunkaidőben 2003-ban, az EU15 átlagos mutatója 34,1% volt. A legmagasabb Hollandiában volt 74%-kal, utána következett Anglia 44%-kal, Németország és Belgium 39%-kal. A mi térségünkben nálunk van a második legalacsonyabb arány, csak Szlovákiában rosszabb a helyzet – még Baltikumban is sokkal jobb (10% körül alakul). Egyébként ennek aránya kapcsolódik az ország gazdasági fejlettségéhez is.
Atipikus foglalkoztatási formák közül a távmunka is sokat könnyítene a kisgyermekes nők helyzetén, ámde itt sem jobb a helyzet. A PriceWaterhouseCoopers távmunka témában végzett legfrissebb felméréséből kiderül, hogy a legtöbb vállalatnál van lehetőség ennek alkalmazására, a bevezetésével kapcsolatos speciális ismeretek azonban hiányosak. A megkérdezett 157 cég 15 százaléka foglalkoztat jelenleg távmunkást, 7 százalékuk tervezi és 53 százalék lehetségesnek tartja alkalmazásukat a közeljövőben. Más felmérések azonban azt mutatják, hogy míg a régi EU-tagok esetében átlagosan 6 százalékos a távmunkások aránya, addig Magyarországon ez az érték alig éri el az egy százalékot. Különösen kiemelkedik a mezőnyből Finnország, Svédország és Hollandia, ahol a 17, illetve 15 százalékot is eléri arányuk a teljes munkaerőt tekintve.

Egy 2002-ben végzett EU felmérés szerint – aminek eredményét az Employment in Europe 2003. évi kötete tette közzé – Magyarországon a legrugalmatlanabb az alkalmazottak munkaidő-beosztása a 25 EU-tagállam közül. A munkavállalók több mint 90%-a fix kezdési és befejezési idővel dolgozik a munkahelyén. A fennmaradók felének a munkaidő-beosztása a munkáltató és munkavállaló kölcsönös megállapodásának tárgya, a másik fele pedig önmaga határozhatja meg, hogy mikor dolgozik. A munkaidő-bankok alkalmazása ismeretlen fogalom. Annak ellenére, hogy a munkavállalók nagy érdeklődést mutatnak a rugalmas foglalkoztatás különböző formái iránt, - különösen a kisgyermekes anyák.

Sári Nóra
sari.nora@axelero.hu

Kapcsolódó cikkek:
1. Déri Tamás szemszögéből a kismamák munkavállalása
2. Sári Nóra, Családbarát munkahelyek - a gyakorlatban