Álláshirdetések száma: 4 012 Create CV
FőoldalKarriercentrum Karrier Létezik-e „anyabarát” visszatérés a munkába?
 

Létezik-e „anyabarát” visszatérés a munkába?

A minap egy kerekasztal résztvevője voltam a JÓL-LÉT Alapítvány Mammut-beli rendezvénysorozatának egyik találkozóján.
„Dübörgött az Anyaművek”, az anyukák teszteket töltögettek, próbainterjúkon kóstolgatták a nemsokára szükséges versenyhelyzetet, a babák felhőtlenül (az ebéd- és alvásidő közeledtével olykor kevésbé türelmesen:-) játszadoztak.
A kerekasztalnál főként arról beszélgettünk (egymással és az „Anyabarát Műhely” iránt érdeklődő számos anyukával), hogy mi módon lehet, tanácsos anya- és bababarát módon újra felvenni a szálakat GYES után, milyenek az egyéni tapasztalatok, milyen sztereotípiák működnek? Álom-e a „felhasználóbarát” munkahely a kisgyermekeseknek? ( Keveházi Katától, az alapítvány vezetőjétől megtudtam, hogy társaságuknak sikerült ilyen szervezetekkel összehozni a GYES-ről visszatérőket.)

Erősen leköt engem a kérdés azóta is: valójában mennyire homogén csoportnak képzeljük a munkaadókat, és magunkat, a munkát vállalni kívánó anyukákat is, amikor így együtt beszélgetünk-panaszkodunk-reménykedünk?

Miért zárjuk be magunkat mi anyák, olykor már előre egy dobozba, kevéssé gondolva arra, miben térünk el az általánostól a magunk sajátosságaival? (Mi lehet előny? Hogyan hozzuk a munkaadók tudomására a magunkban felismert előnyöket?)

Lehet, hogy a jövőbeni konkrét munkaadót is, anélkül, hogy valaha láttuk volna, egységesen a profitot a család elé helyező, az anyai hivatást semmibe vevő, a jövendőbeli kolléganő anyaságát bosszantó körülményként megélő érzéketlen valakinek képzeljük? (Újabb doboz?)

Korántsem bagatellizálom a dolgot. Komoly probléma volt ez nekem is annak idején. Ma már mindkét oldalt jól ismerő tanácsadói tapasztalatommal fejemben mondom: reményvesztett előfeltételezések, „á, ugysem sikerül”, és „ senkinek sem kellünk” indulás helyett tekintsünk a sztereotípiák mögé! Nézzük, mi lehet előny ebben a - nem csupán látszólag hátrányos- helyzetben?

Felismerjük-e, mi jelenthet nekünk előnyt? Tudjuk-e azt, hogy a magunkról egy-egy interjún adott információban hány dolgot tudunk úgy elmondani, hogy a hátrányból is előny legyen?
Mi az, ami lényeges lehet egy munkaadónak, ha kisgyermekes anyuka alkalmazását – vagy visszatérését – mérlegeli?

Csak a legfontosabbak:

Ha ugyanoda akarunk visszamenni:
- Milyen képet hagytunk magunkról ? Mennyire várnak pontosan minket vissza? (Mennyire aktív tagja voltunk a szervezetnek, csoportunknak? Ez egyáltalán nem a vezetői-nem vezetői pozíció kérdése.)

Mennyire volt személyiségünkhöz kötött a munkakörünk? (gondoljunk egy jól bejáratott ügyfélre, aki ragaszkodott hozzánk, és alig várja, hogy visszajöjjünk - ez a cégnek fontos érdek lehet!)
Hogyan tartottuk a kapcsolatot kollégáinkkal a GYES alatt? (ennek a kapcsolatnak nem a gyakorisága, hanem a folytonossága mutatja meg, mennyire fontos az anyukának a volt munkakörnyezete, mennyire akar képben maradni - ezek háttérben működő, de lényeges információk egy vezető számára, aki már az anyuka jövőbeni teljesítési esélyeit fontolgatja.)

A munkába való visszatérés nem a GYES végén kezdődik, nem is alatta, hanem előtte.

Akár új helyre mennénk, akár a régihez térnénk vissza, vizsgálja egy munkaadó:
>> Mennyire kiszámíthatatlan időbeosztást igényel maga a munkakör?

>> Mennyire vagyunk készek ezt tudomásul venni, tudunk-e segítséget bekapcsolni egy-egy esetleges hosszúra nyúlt tárgyalásnál, sürgős határidőnél? Tudunk-e otthon is dolgozni, ha el kell mennie? Ha ezt meg tudjuk oldani, példákkal hangsúlyozzuk is!)
(Ha már dolgoztunk két gyermek születése között, átéltük, tudjuk,ez mivel jár. )

>> Hajlandóak vagyunk-e addig, amíg stabilan nem lehet ránk számítani, más, esetleg a korábbinál kevésbé vonzó munkakört is betölteni? (Léteznek olyan teendők, amelyekre nem vesznek fel teljes munkaidős új embert, mert nem igényelnek teljes munkakört. Ugyanakkor jó lenne, ha valaki elvégezné azokat, akár rész-munkaidőben is. Tény, ezek kevésbé népszerű feladatok. Az újra beilleszkedés nehéz időszakában nekünk mégis előny, hogy kevésbé sínylik meg a kollégák, ha hirtelen betegség miatt kiesünk a munkából pár napra.)

>> Mit csináltunk a GYES alatt? Fejvadász interjúimon ezt mindig megkérdem. Sokat mond, mennyire fontos valakinek a legbensőségesebb anyai szerepkör mellett az is, hogy legalább egy cseppnyi részében önmaga maradhasson, célokkal, tervekkel.
Egy munkaadó máshogy tekint arra, aki már egy ideje elkezdte rászoktatni a picit (és magát is!!:-)) arra, hogy a baba időnként másokkal (vagy bölcsödében/óvodában) legyen. Ha ezalatt ő tanult, vagy legalábbis olyan saját dolga volt, ami teljes odafigyelést igényelt, és ez már működik, az a munkaadót megnyugtatja.

>> Mi tanultunk, amíg otthon voltunk? (türelmet, emberismeretet, szervezést biztosan, és a munkaadónak még ezt is lehet előnyként tálalni!) Ha pl. a saját szakmánkban (netán a szükséges nyelvekben) képezzük magunkat, fejlődünk, az ismét bizalmat ébreszt. Elismerésre is készteti a munkaadót: ennyire fontos nekünk, még gyermekek mellett is lépést akartunk tartani! Tanfolyamra járni egyébként saját „marketingünk” szempontjából is jó: a többi résztvevővel vagy akár az oktatókkal is számos információt lehet cserélni álláslehetőségekről.

>> Végeztünk-e már valamilyen munkát a GYES alatt-vége felé? Otthon, vagy másutt? Hogyan oldottuk (és éltük) meg?

Arról semmiképpen ne feledkezzünk meg, hogy a munkaadónak a legfontosabb a munkát stabilan, hosszú távon, egyre magasabb színvonalon ellátni képes munkatárs. Ha érvekkel és példákkal meg tudjuk őt győzni, még az sem irreális cél, hogy kezdetben olyan időbeosztást érjünk el, ami a fokozatos (4-5-6- órás, majd teljes munkaidős) visszatérést is lehetővé teszi.
(Beszéltem olyan négy gyermekes anyukával, akinek jövendőbeli főnöke azt mondta: Ha Ön négy gyermeket el tudott menedzselni az elmúlt 8 évben, és mellette elvégzett egy egyetemet is, akkor ennél a munkánál is helyt fog állni. Ezért veszem fel Önt.)

Sorolhatnám még. Rajtunk, anyákon is múlik, hogyan megyünk vissza. Amit a GYES előtt teljesítettünk, sokat lendíthet a GYES utáni alkupozíciónkon. Amit a GYES alatt (a „nem-anyuka” szerepben, szakmai fejlődésünk érdekében )teszünk, szintén. (Ez lehet akár nagyon pici idő naponta vagy hetente) Annak, aki egyedül neveli a gyermekét, ez nagyságrendekkel nehezebb. Annak is, akinek a társa alig van otthon és olyankor sem partner ebben. És annak is, akinek nincs egyéb segítsége, vagy nem tud alkalmazni egy rendszeres bébicsőszt. De nem reménytelen.

Ezerszer halljuk, el is hisszük,hogy saját életünkért mi vagyunk a felelősek. Mégis, gyakran hallom a kérdést:

Vajon van-e olyan munkahely, ahol... (és itt jönnek a kívánt előnyök, álmok).........? (mintha ez kizárólag csak a szerencsén múlna!)

A kérdést így érdemes feltenni:

Hogyan tudom én azt a munkahelyet megkeresni, ahol...(itt jöhetnek az előnyök, álmok).........?

Ez a megfogalmazás saját aktív szerepünket hangsúlyozza. Arról szól, mi magunk hány embernek szóljunk, hány pályázatot adjunk be, hány felesleges, olykor kellemetlen interjúra járjunk, míg a nagy számok törvénye alapján végre bejön valami. Szól arról is, hogy a cél érdekében miről tudunk ideiglenesen lemondani.

Jó hír, hogy előbb-utóbb bejön. Olykor a célzott munkakör nem elsőre sikerül, olykor félévig-évig nem érezzük magunkat igazán jól valahol – ami azután már legközelebb előny: már nem GYES-ről térünk vissza, csupán munkahelyet váltunk. Ez más dimenzió.

Álláskereső tréningjeimen gyakran elmondom: én még nem láttam olyan pályakezdőt, aki már 2-3 éve végzett, és azóta semmilyen munkája nem volt. VALAHOL biztosan el tudott helyezkedni, ha nem is az álomállásában. Akkortól már nem pályakezdőként kereste meg a következő munkahelyét.

A kisgyermekes anyukák helyzete ebben hasonló. Ők újrakezdők, azaz valamilyen szempontból kezdők. A gyerek- munka – háztartás életmódját kezdőként élik meg a GYES után. Olykor az új, szükséges készségek megszerzéséig, vagy egyes konkrét feladatokban is kezdőként mozognak, ez kőkemény kitartást igényel. (Ebben sokat segít, hogy az emberekről és magunkról legtöbbet, leggyorsabban anyaként tanulunk - a gyermekeinktől.)

Szerencse ehhez is kell. Szerencse, hogy alapítványok, civil szervezetek is támogatják ezt az újrakezdést. Ha az első állást sikerül megszerezni, a többi egyre könnyebben jön. Az is lehet, hogy mindjárt az elsőnél lehorgonyzunk.

Mi is „beszokunk” - a gyermekek is nőnek.

Máthé Judit

Article ratings:
Összesen: 5  |  Középérték: 4.4
Értékelni:

Hozzászólok
* Név
* E-mail
* Szöveg