Álláshirdetések száma: 3 829 Create CV
FőoldalKarriercentrum Karrier Kisgyermekkel munkában I.
 

Kisgyermekkel munkában I.

Ez az, amin akármennyit rágódunk, sem a gyakorlatban, sem etikai szempontból nem találunk igazi megoldást.

Minden nő szíve-joga, hogy annyi gyermeket nevelhessen, amennyire vágyakozik, amennyire ideje, energiája, lelke futja.
Másrészt dolgozni is szeretnénk. Vágyunk egy-egy területre, ahol mi, mi vagyunk. Ahol újabb dolgokat tanulhatunk. Vagy dolgoznunk KELL mert meg akarunk élni.
Mivel nézünk szembe? Többnyire azzal, hogy – bár a törvény előírja – nehéz visszakerülni a porondra. Legszívesebben azt mondanák nekünk: maradj még otthon pár évet, várd meg, amíg a kicsik önállóbbak, ellenállóbbak, netán iskolások lesznek(?). De, ha már itt vagy, legyél uptodate! Teljes figyelmeddel vegyél részt a munkában, addig maradj, amíg a munka igényli, sőt tovább.

És mivel néz szembe a munkahely? Kiesik egy embere, általában akkor, amikor már egy ideje jól teljesít, betanult, fejlődik, nesze neked, keresni kell másikat, akit viszont csak határozott időre vehet fel, de azt is nehéz előre belőni, mennyi legyen az a határozott idő? Ki tudja előre, meddig marad otthon a távollevő? Mi lesz, ha visszajön, majd kis idő múlva ráébred: sem a gyermek, sem ő nem bírja a helyzetet?

Legszívesebben mi, anyák részmunkaidőben, vagy legalábbis részben távmunkában oldanánk meg ezt a kérdést. A munkahelyek túlnyomó többsége azonban erről hallani sem akar („csak az dolgozik akit látnak is dolgozni!”) vagy nem tudja a munkát úgy csoportosítani, osztani, hogy jól elhatárolható része otthonról is végezhető legyen. (az persze egyértelmű, hogy szalag melletti munkát csak az üzemben lehet teljesíteni.)

Ahogy visszagondolok a nyolcvanas évekre, amikor két lányom született, akkor sem volt ez könnyű. Akkoriban babysitterre nem számíthattunk (alig volt és az akkori fizetésekhez képest szinte megfizethetetlen), a nagymamák még dolgoztak (tényleg létezett a „védett kor”, nem lehetett csak úgy nyugdíjazni valakit), az óvodák-bölcsödék pedig morc dadusokkal értették meg velünk: 5 után menni tilos (nem mintha ez célunk lett volna, de a közlekedés…a főnök…)! A nagycsoportos óvodások gyakran végighallgatták: édesanyjuk nyilván nem törődik velük, azért kell még mindig rá várni, holott a többiekért már rég jöttek!
Ugyanakkor a munkaidő leginkább fél 5-kor véget is ért. Nem mennék most bele abba, milyen volt a termelékenység (én külkereskedő voltam, ott elég jól muzsikáltunk) de azt el tudtam érni én is, más is, hogy emberi időben távozhassak anélkül, hogy lelkiismeretfurdalással és tennivalóval megpakolt íróasztalt hagyjak bent és türelmetlen, síró gyerek várjon az óvodában.

Mostanában lehet szerezni, meg lehet fizetni a babysittert, a nagymamák (többnyire kényszerből) is előbb mennek nyugdíjba. A fiatalok fizetése sokszor bőven elég arra, hogy a nagymama munka helyett inkább a babával foglalkozzon. Ez eddig rendben lenne. Ami miatt én aggódom, hogy egyre több helyről hallani, nem a munka mennyisége az, ami arra kényszeríti a fiatal anyukákat, hogy estig dolgozzanak, hanem vagy a szervezetlenség, vagy a többi – gyermektelen - kolléga szinte életformának tekintett túlórázása, amiből kilógni veszélyes, egyfajta rosszul értelmezett megfelelési vágy (mindenki a másikat nézi), vagy éppen a multiknál vezető szerepet betöltő külföldi főnök, aki amúgy sem tud mit csinálni szabad idejével egy idegen országban, ezért estig eltölti ott az időt.
Sorra jönnek vissza személyes emlékeim. Tűkön ültem már 4 után. Rettegtem attól, hogy az, akit nem vár otthon sem férj sem gyerek, ne 4 után hívjon össze értekezletet! Ne várasson senki a feladatok kiosztásával feleslegesen, mert ha reggel megkapom, már régen kész lenne.

Aki ma túlórázik, mert a gyerekért úgyis elment a nagymama, a férj, a babysitter, ugyanígy rosszul érzi magát a bőrében, csak most nem a családi logisztika (ki megy érte,) a fő probléma, hanem az, hogy mire hazaér, a baba már alszik. Régen is panaszkodtak az anyukák a sokat dolgozó férjnek: "A gyerek lassan már meg sem ismeri téged!". Mostanság már az anyákat is fenyegeti ez a veszély. Ők pedig azt mondják: "Még ebben az eszement módon meghosszabbított munkaidőben sem tudunk olyan hatékonyan dolgozni, mint azelőtt, mert otthon a telefon csengését „halljuk”, a munkahelyükön pedig a gyereksírást". Így az otthoni családdal töltött feltöltődés sem működik az erre szánható egyre szűkebb időkeretek között úgy, mint ahogy szeretnénk.

Kisgyermekkel munkában II.
Kisgyermekkel munkában III.

Article ratings:
Összesen: 7  |  Középérték: 4
Értékelni: