Álláshirdetések száma: 4 214 Create CV
FőoldalKarriercentrum Karrier Ismeretségek?
 

Ismeretségek?

Fontosak-e az ismeretségek álláskeresésnél? Valaki szerint igen, valaki szerint nem.
A „self-made” emberek sietik leszögezni, hogy önerőből küzdötték fel magukat oda, ahol tartanak, és az első milliójukhoz 20e HUF befektetésével jutottak hozzá. Pusztán ügyességükkel, eszükkel, kitartásukkal. A már több hónapja munkanélküli emberek viszont sikertelenségüket hajlamosak egy kézlegyintéssel és holmi ismertségek felemlegetésével elintézni. Mindkét nézőpontot túlzónak érzem.

Saját példámat végigkövetve egy kivételével minden állásomat ismeretség nélkül sikerült megszereznem. (Az egyetlen kivétel egy nem meghirdetett állás volt, ami igen szűk körben szájhagyomány útján terjedt.) Ez nem engem, vagy a szakmámat jellemzi, mert beszéltem több emberrel teljesen különböző területekről, és ők is hasonló tapasztalatokról számoltak be. Cégvezető ismerősömnek is nekiszegeztem a kérdést, hogy szerinte fontosak-e az ismeretségek az álláskeresésnél, és ő azt válaszolta, hogy valóban szivesebben alkalmaz egy olyan embert, akit valamilyen ismerőse ajánl, de nem ez az elsődleges, hanem az, hogy a leendő pozíciójában megfelelően megállja a helyét.

Persze az ismerősök hálózata nem elhanyagolandó. A kapcsolati tőke fontosságát sokan nem győzik hangsúlyozni, és valóban. Ha ismerjük a megfelelő embereket, akkor nem szükséges hosszasan keresgélni, mert elég egy telefonhívás, és már meg is tudjuk azt, ami érdekel minket. Ráadásul ismerőseinknek is vannak további ismerőseik, és így tovább, mint egy legyező. Vagy egy kávézás kapcsán megvitathatjuk, hogy mi zajlik a másik munkájában, és így nagyobb rálátásunk lesz a minket körülvevő világra. Arról nem is beszélve, ha így jut a fülünkbe esetleg egy olyan pozíció, ami minket érdekel.

Mindez igaz fővárosunk foglalkoztatási viszonyaira.

Vidékre nem. Legalábbis tapasztalataim szerint. Ha ott nincs ismerős valahol, akkor ne számítson senki arra, hogy számára babérok teremnek. Hacsak nem elvitathatatlanul a legjobb a szakmájában. Ezzel szemben már több sikertörténetről tudok, bár ezek mintha visszafelé történnének, vagyis egy ember, aki a fővárosban elismert lett, elküldik szülővárosába, hogy ott nyisson egy irodát. Azonban ezek az esetek elég ritkák.

A tendencia a generációmban az, hogy rengetegen lediplomáznak, majd mivel nem kapnak munkát, vagy nem egyből, vagy nem olyat, mint amilyet akarnak; inkább elmennek külföldre mosogatni, vagy ami jobb, továbbképzik magukat egy külföldi egyetemen. Közülük is sokaknak az a véleménye, hogy esélyük sincs labdába rúgni hazai pályán, mert nem ismernek senkit. Ez valójában csak önbizalom és hozzáállás kérdése. Ha ugyanis valaki megfelelő fellépéssel megy el az állásinterjúra, mindezt egy igényesen kivitelezett önéletrajzzal megtámogatva teszi, akkor nagyobb esélye van a posztra pályázni, mint annak, aki szerint úgyis az igazgató unokaöccse kapja az állást.

T. B.

Article ratings:
Összesen: 4  |  Középérték: 2.5
Értékelni:

Hozzászólok
* Név
* E-mail
* Szöveg