FőoldalKarriercentrum A karrier kezdete Útikalauz a pályaválasztás dzsungelében
 

Útikalauz a pályaválasztás dzsungelében

Frissdiplomás társaim tömegei képtelenek jelenleg elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Nem csak bennem, hanem szakértők, nagy koponyák, laikusok és főként az álláskeresők körében is felmerül a kérdés, hogy ha ezt nem, akkor mit kellett volna tanulni érettségi után. Ha górcső alá vesszük az említett csoportot, akkor bizony főként tanárokat találunk, akik igazából nem is akartak pedagógusok lenni, de hát jók voltak matekból, fizikából vagy magyarból…

Mi mást jelölt volna meg az ember lánya a felvételi lapon? Úgy vélem itt rejlik az első probléma.

A tizennyolc éves „fióka”, aki még épphogy kipislogott a tojásból, honnan is tudhatná, hogy mi az az ügyféltámogatás, településfejlesztés vagy anyaggazdálkodás. Csukott szemmel bökött egyet a több száz oldalas tájékoztatóban „lesz ami lesz” (a lapon) alapon.

Bemegyünk a boltba és tanár adja a kenyeret, tanár kéri el a jegyemet a buszon, tanár köti meg az életbiztosításomat, adja a hitelemet és tanárok merülnek bele minden álláskereső mumusában az MLM rendszerű „építs egy jó csapatot és meggazdagodsz” jellegű értékesítő munkákban is. (Régen ügynöknek hívták, most termékmenedzsernek, de hát Angliában a wc-s néni is menedzser.)

A másik egyértelmű probléma, hogy a szülők soha el nem kerülhető, hegyi beszéd jellegű monológjának kulcsmondata a „tanulj fiam, mert abban van a jövő” átcsapott abba a trendbe, hogy belehajszolják csemetéiket a felsőoktatásba. Habár bukdácsolva, de végül szereznek egy diplomát vagy tanúsítványt (tanúsítvány az a fecni, amit akkor kap a diák, ha nyelvvizsgázásra már nem jutott idő vagy pénz) és állnak a nagy „K” betűs élet elején, tettre készen, de valamire való képesítés nélkül. A TANULJ szó érvényes a szakmákra, szakképesítésekre is, amit gyakran elfelejtünk.

Hogy mit tanulnék, ha újrakezdeném? Szakmát! Fogtechnika, vegyésztechnikum, villanyszerelés, hűtő és klíma szerviz, CNC-marós. A diplomák súlyától rogyadozó magyar társadalomból kivesztek azok a mesterségek, amelyek nélkülözhetetlenek mindennapi életünkhöz. A fiatalok szemében egy lenézett életút, de nagyanyáink még mindig mesterúrnak szólítják őket a legnagyobb tisztelettel. Mert ők bizony tudják, hogy mi múlik a vén zsiványokon.

Elromlik egy kütyü a konyhában és olymódon leszünk kiszolgáltatva a szakembernek mind anyagilag, mind tudásukat tekintve, hogy a munkadíjnak csak az arcon lévő bőr vastagsága szabhat határt. Ezzel kapcsolatban marketing tanárom kedvenc tanmeséjét osztanám meg a tisztelt olvasóval: „Elromlik a fazon autója, elhívja a szerelőt. Ő megvizsgálja, majd mondja, hogy 20.000 Ft-ért meg tudja javítani. Örül a tag, hiszen sürgősen kell neki az autó, és még viszonylag olcsón meg is ússza a problémát. Kinyitja a szerelő a motorháztető és leüt kalapácsával egy gombot. Kész! Persze kérdezi morcosan az ügyfél, hogy azért a kalapácsütésért 20.000 Ft-ot kell fizetnie?! Erre azt feleli a szerelő, hogy nem a munkaidőt kell megfizetni, hanem azt, hogy tudja, hova kellett ütni.” A tanulság az, hogy az az ismeretanyag ér a legtöbbet, amit csak te tudsz. Specializált képzettség megszerzése a cél, amelyben Neked kell a legjobbnak lenned. Tudd azt, amit más nem, de csak ha igény is van rá.

Ha valaki mindenképp ragaszkodik a felsőfokhoz, akkor szerezzen mérnöki végzettséget (agrármérnök, kertészmérnök, vegyészmérnök, gépészmérnök, labormérnök, stb.) Az informatika bugyraiba is nyugodtan elmerülhet (informatikus, programozó,stb.), de van még ütőkártya a munkaerőpiac nagy „pókerpartiján”: a pénzügyi, gazdasági végzettség. És persze ne felejtsük el a Jokerként használható nyelvtudást sem. Aki teheti a lehető legtöbb nyelvet tanulja meg.

Legújabban az a trend, hogy nyelveket felsőfokon beszélő fiatalokat vesznek fel, akik belső képzés keretében szerzik meg a munkához szükséges szaktudást. Így lesz a francia irodalom szakos anti-informatikusból, call-centerben IT ügyfél-támogatási munkatárs.

Mindenképp azt tanácsolom a pályáját kereső fiatalnak, hogy mellőzze a mindenhez értek egy kicsit, de semmihez igazán jellegű képzéseket, különben – mint tudjuk – jó esetben is csak a sokszázadik hihetetlenül jó csapat embere lehet belőle.

Szilágyi Zsuzsa