Álláshirdetések száma: 3 356 Number of CVs 206 187
Keresés a kérdések közül




 1 2 3 4 5 6 7 

(03.06.2008)  Tisztelt Déri Tamás Úr!

A segítségét szeretném kérni,mert csak vívom a magam szélmalomharcát a munkáltatómmal. Gyesről mentem vissza, amikor kiderült,hogy az új cég amelyik megvásárolta a régit engem nem vett át. Mivel sürgős volt hogy munkába álljak és felajánlottak egy másik állást az új cégnél,így az előző helyről nem vártam ki az 1 hónapos védettségi időt,hanem közös megeggyezéssel felbontottuk a munkaviszonyomat az előző helyen és másnap újfelvételesként folytonos jogviszonnyal(1989 óta dolgoztam az előző helyen)felvettek.2003-márciustól,2008 áprilisig voltam Gyed.Gyes-en ezidő alatt két gyermeket szültem.A problémám az,hogy az ez idő alatt összegyűlt szabadságot a régi,2003-as béremmel fizette ki. Indoka, hogy mivel felbpmlott a munkaviszonyom, ő nem csinált egy béremelést, amivel az aktív dolgozók béréhez emelte volna a béremet és így nekem ez a régi összeg szerinti pénz jár.

Előre is megköszönve válaszát, üdvözlettel:

Jámbor Aranka
Kedves Aranka!

A jogutódlás lényege egyszerűen fogalmzva az, hogy a jogutód vállalkozás (és/vagy természetesen magánszemély is) jogokat és kötelezettségeket "vesz át" a jogelődtől.
Álláspontom azerint a munkaszerződés módosítására szükség volt, a megszüntetésére és újra kötésére azonban nem, - így Ön ráadásul pl. a végkielégítésbe beszámítható folyamatos munkaviszonyról is lemondott.

Szabadság a GyED első évére jár. Amennyiben Ön a GyED-en két alkalommal legalább egy évet töltött, akkor 2 éves szabadsága halmozódott fel. Szabadságot azonban a fő szabály szerint pénzben megváltani nem lehet, - a szabadságot ki kellett volna adni a munkahelyre történő visszatérés előtt. Álláspontom szerint nem alapos a munkaadó kifogása sem, ugyanis az Ön munkaviszonya később szűnt meg, mint ahogyan a jogutódlás bekövetkezett, - a cégnél alkalmazott béremelés általános mértékével az Ön fizetési besorolását is meg kelltt volna változtatni.

Azt tudom Önnek javasolni, hogy észrevételét juttassa el az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó

(25.04.2008)  Tisztelt Déri Tamás!

2008 márc 19-én felmondtak a munkahelyemen rendkivüli felmondással, amit én jogellenesnek gondolok és most áprilisban munkaügyi bíróságra vittem. Hozzá teszem táppénz alatt voltam, mikor felmondtak ill. vagyok \"gondolom\" márc 19 óta passziv táppénzen, ami tudomásom szerint 45 napig jár!? (én nem jelentettem sehová (tb)a rendkivüli felmondást gondolom a munkáltatonak kell!), ahogy számolom máj.3-ig jár még a passziv táppénz. De most teherbe estem és nem tudom, hogy mi az ami járna nekem? Rendes táppénzre jogosult vagyok-e ez után vagy sem? És munkanélküli járadékra, bár azt úgy tudom nem jár .
3 hónapig ilyen felmondás mellett, de utána jár hogy teherbe estem? Elöre is köszönöm a válaszát
Erika
Kedves Erika!

Ez meglehetősen kusza jogi helyzet.
Abban az esetben, ha a beteg a biztosítási jogviszonya megszűnését követő
első, második illetve harmadik napon válik keresőképtelenné, akkor ún.
"passzív jogon" a jogszabályban foglaltak szerint legfeljebb 45 napon át
részesülhet táppénzben. Amennyiben keresőképessége ezen időszak alatt még
nem állt helyre, táppénz folyósítás meghosszabbítása iránt méltányossági
kérelemmel fordulhat az egészségbiztosítási pénztárhoz.

A meghosszabbítás csak akkor engedélyezhető, ha a megyei egészségbiztosítási
pénztár ellenőrző főorvosa javasolja, aszerint, hogy az engedélyezhető
időtartam (45 nap) alatt a keresőképesség várhatóan helyreáll-e.

A pénzbeli ellátások méltányosságon alapuló engedélyezése iránti kérelmet a
beteg foglalkoztatója székhelye szerint illetékes megyei egészségbiztosítási
pénztárhoz kell benyújtani.

A kérelemhez csatolni kell:

. a keresőképtelenségről szóló orvosi igazolást,

. a kezelőorvos javaslatát, és

. a keresőképtelenség várható időtartamára vonatkozó orvosi szakvéleményt.

A kérelemnek tartalmaznia kell:

. a közös háztartásban lakók számát,

. nyilatkozatot a kérelmező és a vele együtt élők jövedelmi helyzetéről.

A méltányosságból engedélyezett pénzellátás összegéről és folyósításáról a
megyei egészségbiztosítási pénztár értesíti a kérelmezőt. A méltányossági
ellátást kizárólag a megyei egészségbiztosítási pénztár folyósíthatja, még
akkor is, ha az igénylő munkahelye kifizetőhely.

A munkaviszony fennállása alatt, illetve annak megszűnését követően
keresőképtelenné vált biztosított számára megállapított táppénz
folyósításának időtartama a méltányosságból engedélyezhető táppénz
folyósítás időtartamával együtt sem haladhatja meg az egy évet.
A passzív jogon, a biztosítási jogviszony megszűnését követő 45 napon át
járó táppénz folyósítását legfeljebb 45 nappal lehet méltányosságból
meghosszabbítani.
A méltányosságból engedélyezett táppénz folyósításának időtartama újabb
ellátás megállapítására nem ad jogot, de az ún. táppénzelőzménybe be kell
számítani (1 évet nem haladhatja meg).

A Bíróság vélhetően helyre fogja állítani az Ön munkaviszonyát, -amennyiben
Ön ezt kérte. (Érdemes lenne levelet írni az eljáró bíróság, vagy bírói
tanács elnökének, a speciális helyzetre való tekintettel kérje, kérnie
kellett volna az ügy sürgősséggel történő tárgyalását.

Tisztelettel:
Déri Tamás
Tanár, szaktanácsadó

(26.02.2008)  Dr Déri úr!

2007. november 19-én töltöttem be a 43. évemet. Tavaly 28 nap szabadságot kaptam (+ 2-2 napot a két gyerekre). Idén megint 28-at adtak, de tudom, hogy 29 jár. Úgy tudom, hogy már tavaly meg kellett volna kapnom a + 1 napot.
1. Mit tehetek, ha a munkaadóm nem adja meg a 29 napot.
2. Köteles a munkaadóm kifizetni vagy kiadni a tavaly elmaradt 1 napomat?

Köszönöm válaszát:
Sz. Cs.
Tisztelt Olvasónk!

A hosszabb szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben a szükséges életkort betölti. Önnek igaza van, - bár ez nem ér meg egy palotaforradalmat.

Írásban hívja fel a figyelmét a munkaadónak az Mt. betartására és/vagy egyezzen meg vele, hogyan tudja "lecsúsztatni" a +1 napot. Szabadságot pénzben megváltani nem lehet, - én úgy gondolom, hogy ennek értelme sem lenne.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó

(14.02.2008)  Jó napot kivánok!

2002.01.19-én szültem az első gyermekemet, de még 2002.01.01-én dolgoztam.
2002.01.19-től 2004.01.19-ig GyED-en voltam.
2004.01.19-től 2005.01.19-ig pedig GyEST kaptam.
2005.01.20-tól 2005.02.27-ig táppénzen voltam és 2005.02.28-án megszültem a második gyermekemet, akivel 2005.02.28-tól 2008.02.28-ig csak GyES-t kaptam. Eközben folyamatos munkaviszonyom volt. Nem tudok visszamenni dolgozni, mert elköltöztem a volt lakóhelyemről.
Erre az időre hány szabadnap illet meg és mi alapján számolják ki ezt pénzben?
34éves vagyok.
Kérem mielőbb válaszolni sziveskedjék!
Üdv:Kati
Kedves Kati!

A szabadságos napok számát - amennyiben más megállapodás, vagy törvény ezt nem szabályozza - az életkor alapján lehet meghatározni. Ehhez kell hozzáadni a gyermek, gyermekek után járó pótszabadságot. Szabadság a GyED első évére jár, minden olyan időszakra, amikor Ön GYED jogcímen vett igénybe ellátást.
A munkaviszonya talán felmondással (esetleg közös megegyezéssel) szűnik majd meg. A felmondási időre, - ha munkaadója mond fel-, jár a munkabér, a fizetett szabadságát pedig a bejelentett alapbére után számfejtik.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(21.01.2008) 
Kedves Tanácsadó!

Január 31-vel kénytelenek vagyunk felmondani egy alkalmazottunknak.
Kérdéseim a következők:
- Mi a teendő akkor ha nem veszi át a felmondólevelet és mondjuk elmegy táppénzre.
- Köteles vagyok-e a felmondási idő felére felmentenem a munkavégzés alól vagy ragaszkodhatok-e a teljes felmondási idő ledolgozásához.
A két hónapra járó szanbadságát így el lehet számolni a felmondási időben vagy azt külön kell kifizetni?

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Mária!

A felmondás esetében a kézbesítés időpontja számít. Amennyiben a munkavállaló előbb megy el táppénzre, mint átvette a felmondásról szóló írásbeli közlést, - úgy a munkavállalónak jár a védelem.
A felmondás ledolgozandó idejébe az éves szabadságot bele kell számítani, amennyiben van fennmaradt szabadság, azt előtte ki kell adni, illetve annyival meghosszabbodik a munkaviszony megszűnésének az időpontja. Néhány kivételes esettől eltekintve nincsen lehetőség a szabadság pénzbeni megváltására.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(11.12.2007) 
Tisztelt Déri Úr!

Nekem egyetlen, de annál fontosabb kérdésem lenne: amennyiben a munkavállaló rendes felmondással kívánja otthagyni állását, kérheti/követelheti az őt azon évben addig megillető, de ki nem vett szabadsága kiadását? Vagy ilyenkor csak a ki nem vett szabadság negyedét kérheti? A kérdés azért lenne fontos számomra, mivel a felmondási időm 30 nap, de idén még egy napra sem tudtam szabadságra menni, így van 22 ki nem vett napom. Nem véletlenül kívánnék felmondani és igazság szerint, ha nem muszáj, nem kívánnék dolgozni a felmondási idő alatt. Amennyiben követelhetem a szabadságom teljes kiadását, akkor ugye szinte a felmondásom másnapján már nem is kellene munkába mennem, és még akkor is lenne ki nem vett szanadnapom az év végi ünnepek miatt, amit pénzben kellene a munkáltatónak megváltania... A törvény szövegében direkten nem találtam meg, hogy a felmondáskor mi is a követendő példa ilyen esetben.

Várva mihamarabbi válaszát:
B. Gergely

Kedves Gergely!

A munkaviszony megszüntetése egy életszakasz, egy kapcsolat lezárása is egyben. A feleknek (munkáltatónak és munkavállalónak) el kell számolniuk egymással. Álláspontom szerint Önnek igaza van, - a fel nem használt éves szabadságának arányos részét (ahány hónapot ebben az évben ennél a munkáltatónál dolgozott) -, fel tudja használni a felmondás ideje alatt. (A szabadság pénzbeli megváltása nem lehetséges, valamint a hatályos jogszabályok szerint a munkaadónak KI KELL ADNIA a tárgyév végéig a szabadságot.)

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(23.10.2007) 
Tisztelt Szakértő!

Gyesről munkába visszatérő kétgyermekes anyuka vagyok, és abban szeretném a segítségét kérni, hogy a gyermekek után járó pótszabadságot hogyan kell pontosan kiszámolni.
Visszatérésem után munkáltatóm közölte, hogy mivel nem tud munkát biztosítani nekem, ezért felmondanak. A gyerekek után járó pótszabadságot úgy számolták ki, hogy egyszer adtak 2 napot az első gyermek születése évében, egyszer meg 4 napot, mikor a második gyermekem született. Egy ismerős bérszámfejtő viszont úgy mondta nekem, hogy minden naptári évre jár a pótszabadság a gyás és a gyed első évének idejére.( pl. második gyermekem 2004.szept.25-én született, tehát 2004 végén gyáson voltam, 2005-ben gyáson és gyeden, 2006. febr.16-án járt le a gyed első éve. Tehát Ő úgy számolta, hogy 2004,2005,2006 évre külön-külön számolt 4 nap pótszabadságot, azaz összesen 12 napot.)
Melyik a helyes számolási mód?

Segítségét előre is köszönöm:

Szeteiné

Kedves Krisztina!

A Munka Törvénykönyve szerint az alábbi időszakokra jár a szabadság a távollét alatt:
a) a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára (amíg táppénzben részesült);
b) a szülési szabadság tartamára (a tgyás időtartama); a tizennégy éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére (gyed vagy gyes első évére).
A szülők döntése alapján a gyermeke nevelésében nagyobb szerepet játszó munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt a tizenhat évesnél fiatalabb

egy gyermeke után kettő,
két gyermeke után négy,
kettőnél több gyermeke után évenként összesen hét munkanap pótszabadság illeti meg.
A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. Szintén az MK 100. számú állásfoglalása intézkedik akként, hogy - tekintve, hogy az Mt. nem teszi a pótszabadságra való jogosultság előfeltételévé azt, hogy a dolgozó az egész évet munkaviszonyban töltse, - a pótszabadságra jogosultság azt a munkavállalót is teljes egészében megilleti, aki év közben szült, vagy pl. a gyermekgondozási szabadságról év közben tért vissza, illetve év közben került a munkáltatóhoz. A pótszabadság arányosításának tehát abban az évben, amikor a kiskorú született, vagy amikor a 16. életévét betöltötte, e címen nincs helye.
A pótszabadság kiadására viszont csupán az adott évben munkában töltött, illetőleg egyébként szabadságra jogosító idő arányában kerülhet sor.

Szerintem a könyvelője számolt helyesen (attól függően, hogy mikor született az első kisbaba.) Az Ön számára is azt tudom javasolni, hogy az OEP/MEP ügyfélszolgálatán általában korrekt, szakszerű választ tudnak adni.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(03.10.2007) 
Tisztelt Szakértő!

2001.04.01-től 2001.12.28-ig munkanélküli voltam.
2002.03.01-től elhelyezkedtem egy multinál.2004.01.12-től táppénzen voltam,
2004.08.29-ig.Ekkor megszületett a kislányom és GYÁS majd GYED.
2007.08.29-ig GYES-en voltam (ez idő alatt nem dolgoztam), jelenleg felhalmozott szabadságom töltöm. Kérdésem a következő: nem tudok visszamenni dolgozni (nem tudom vállalni a több műszakot).
Jogosult vagyok állaskeresési járulékra, ha igen, azt mennyi ideig kapom? Remélem sikerül a közös megegyezés, ha mégsem azzal tisztában vagyok, hogy 3 hónapig nem kapok semmit.
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel.

Tisztelt Asszonyom!

Sajnos nem tudok bíztató választ adni a kérdésére. Az álláskereséséi járadék szempontjából az Ön számára jogszerző idő a 2002. márciusától 2004. januárjáig tartó időszak, valamint a fizetett szabadságon töltött időszak.
Az Ön által leírtak alapján úgy gondolom, hogy kb. 130-140 járadékra jogosult nap illeti meg Önt.
Javaslom, hogy a jogosult napok kiszámításához keresse fel a területileg illetékes munkaügyi kirendeltséget. A járadék folyósítására egyébként nem kell 90 napot várnia, ha csak nem rendkívüli felmondásal, vagy az Ön rendes felmondással szűnt meg a munkaviszony. Az álláskereséséi járadékra vonatkozó előírásokat alább ismertetem:
*

Álláskeresési járadékban csak az a személy részesülhet:

1. álláskereső, és
2. a munkanélkülivé válását megelőző négy éven belül legalább háromszázhatvanöt nap munkaviszonnyal rendelkezik, valamint
3. rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül,
4. munkát akar vállalni, de önálló álláskeresése nem vezetett eredményre és az illetékes állami foglalkoztatási szerv sem tud számára megfelelő munkahelyet felajánlani.

Ki számít hivatalosan álláskeresőnek?

Álláskereső az a személy aki:

1. munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik ( a szabad beutazási és tartózkodási jogával rendelkező személy álláskeresőként akkor is nyilvántartásba vehető, ha Magyarországon engedély alapján végezhet munkát),
2. oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat,
3. öregségi nyugdíjra nem jogosult,
4. az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő jogviszony kivételével munkaviszonyban nem áll és egyéb kereső tevékenységet sem folytat,
5. elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel együttműködik,
6. az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántartja.

A folyósítás kezdő napja az állami foglalkoztatási szervnél történő jelentkezésének napja. Ha a munkaviszonyt az álláskeresővé válást megelőző 90 napon belül a munkavállaló rendes felmondással, vagy a munkaadó rendkívüli felmondással szüntette meg, az álláskereső részére álláskeresési járadék csak 90 nap elteltével folyósítható.

A folyósítás időtartamának megállapításánál az álláskeresővé válást megelőző négy év alatt munkaviszonyban töltött időt kell vizsgálni. A munkaviszony időtartamába nem számítható be az az időszak, amely alatt az állástalan álláskeresési járadékban részesült. Kereső tevékenységnek minősül minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár. Aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, illetve gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy személyes közreműködésre kötelezett tag (pl. bt. beltagja), szintén kereső tevékenységet folytatónak minősül.

Nem minősül kereső tevékenységnek a közérdekű önkéntes tevékenység.

A munkanélküli járadékra való jogosultság feltételeként említett, legalább 365 nap munkaviszonyba nem számít be a fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó időtartama - kivéve a GYES, GYED ideje -, valamint a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek otthoni gondozása, tízévesnél fiatalabb gyermek otthoni ápolása, továbbá saját részre magánerőből lakás építése miatti fizetés nélküli szabadság.

A folyósítás időtartamának megállapításánál az álláskeresővé válást megelőző négy év alatt munkaviszonyban töltött időt kell vizsgálni. A munkaviszony időtartamába nem számítható be az az időszak, amely alatt az állástalan álláskeresési járadékban részesült.
Ez a négyéves időtartam meghosszabbodik abban az esetben, ha ezek alatt nem állt fenn munkaviszony:

1. katonai és polgári szolgálat,
2. keresőképtelen betegség,
3. beteg gyermek ápolására igénybe vett táppénzes állomány,
4. terhességi gyermekágyi segély, GYES, GYED folyósítása,
5. rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, bányászok egészségkárosodási járadéka folyósításának ideje,
6. előzetes letartóztatás, szabadságvesztés és elzárás büntetés,
7. ápolási díj és a gyermeknevelési támogatás folyósítása időtartama,
8. a nappali tagozaton történő tanulmányok folytatásának időtartamával.

A munkanélküli járadék folyósítási idejét oly módon kell kiszámítani, hogy öt nap munkaviszony egy nap járadékfolyósítási időnek felel meg. Ha a kiszámítás során töredéknap keletkezik, a kerekítés szabályait kell alkalmazni. A munkanélküli járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap.

A folyósítási idő számítása szempontjából a munkaviszonyban töltött bármely időtartam csak egyszer vehető figyelembe. Ha az álláskereső az álláskeresési járadék folyósításának számára meghatározott időtartamát teljes mértékben nem vette igénybe, az ismételt folyósításnál a járadékfolyósítás időtartamának alapját képező munkaviszonyban töltött időt a tényleges járadékfolyósítási időtartamnak megfelelően csökkenteni kell.

Ha a járadékban részesülő a járadék folyósítási idejének kimerítését megelőzően határozatlan időtartamú, teljes vagy legalább napi négy óra munkaidejű, részmunkaidős munkaviszonyt létesít, kérelmére, a folyósítási időből még fennmaradó időtartamra járó juttatás összegének felét egy összegben ki kell fizetni. A kifizetés további feltétele, hogy az álláskeresési járadékban részesült személy a járadék megszüntetésétől a kifizetés előzőekben meghatározott napjáig folyamatosan munkaviszonyban álljon, ezt a munkaadónak kell igazolnia. A kérelmet az álláskeresési járadék folyósítási idejének lejártát követő 30 napon belül kell benyújtani, és a juttatást a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül kell kifizetni. Ha ez a juttatás kifizetésre kerül, úgy kell tekinteni, hogy az álláskereső az álláskeresési járadék folyósítási idejét kimerítette.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(19.10.2007) 
Tisztelt Szakértő!

Szeretném tisztán látni a jogaimat, lehetőségeimet, ezért kérem a segítségét.

2001. 10. 29-től dolgozom jelenlegi munkahelyemen. 2005. 08. 24-én szültem, jelenleg a GYED alatt felhalmozódott szabadságomat töltöm.
2007. október 2-án kellene ismét munkába állnom, de főnököm nem kíván tovább foglalkoztatni. Kérdéseim a következők:
1. Felmondhat-e nekem, illetve ezt írásban kell-e megtennie?
2. Jár-e nekem felmondási, felmentési idő? Ezek alatt kell-e dolgoznom?
3. Jár-e végkielégítés?
4. Az idei szabaságomat ki kell-e adnia, vagy ki is fizettethetem?
5. Mi a helyzet abban az esetben, ha én mondok fel, mert másik munkahelyet keresek?

Köszönettel:

Liliom

Kedves Liliom!

Ezen a fórumon is már sok szó esett arról, hogy gazdasági érdekre hivatkozva a munkaadó tulajdonképpen bármikor felmondhat a munkavállalónak. Ez ellen szinte semmit nem lehet tenni, kivéve ha egyértelműen bizonyítható valamilyen személyes ok, hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció.

Felmondani csak írásban lehet, - a felmondás indokának közlésével. Ennek az indoknak tényszerűnek, vagy tárgyszerűnek kell lennie. A felmondás akkor érvényes, ha az kézbesítettnek minősül, vagy az átvételre került.

A kismamákat a GyED/GyES ideje alatt felmondási védelmet élveznek, - a munkahelyre való visszatérésüket biztosítani kell. A munkaába állást követően azonban a védelem megszűnik, így a munkaadó élhet a felmondás jogával.

Amennyiben a munkaadó mond fel, úgy jár a felmondási idő, amely minimum 1 hónap. A felmondási idő felében kötelezhető a munkavállaló a munkavégzésre. Munkaadói felmondás esetén természetesen a végkielégítés is megilleti a munkavállalót, - ennek mértéke 5 év folyamatos munkaviszony után 2 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg.

A szabadság arányos részét ki kell adni, az pénzben nem megváltható. (Általában a felmondási idő munkavégzésre kötelezett részébe szokták beszámítani.)

Amennyiben Ön kezdeményezi a munkaviszony megszüntetését, úgy a felmondási időt teljes egészében le kell dolgoznia, és végkielégítésre nem tarthat igényt.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(13.09.2007) 
Tisztelt Szakértő!

A következő kérdésem lenne. A munkahelyem az ügyeletekről szóló szabályzatban a következő olvasható:

"Az ügyeleti szolgálatért járó szabadidő megállapítására, valamint a pénzben történő megváltásra a Ktv. 40. §-a szerinti szabályokat kell alkalmazni. Ennek megfelelően a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért annak időtartamával megegyező, a pihenőnapon, illetve munkaszüneti napon tartott ügyeletért, az ügyelet időtartama kétszeresének megfelelő
mértékű szabadidő jár."

A munkahelyemen a hétvégi ügyelet péntek 14 órától, hétfő reggel 8 óráig tart. A fentiek értelmében hány szabadnap jár?

Véleményem alapján 14 munkanapnyi, mert péntek és hétfő összesen 18 óra (egyszeresen számolva), a szombat vasárnap összesen 2x48 óra (duplán számolva). A rendelkezés értelmében összesen 114 óra szabadidő, azaz 14,24 munkanap szabadság, vagy 30 napon túl ennek megváltása.

Ez így korrekt, vagy rosszul gondolom?

Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlettel:

KT

Tisztelt Olvasónk!

A leírásából azt éreztem, hogy talán részben rosszul értelmezi a jogszabályt. Nem szabadnapról van szó ugyanis, hanem a szabadidő (pihenő idő) biztosításáról.
Az ügyeleti rendszerben az egyik alapvető jogosultság a bérpótlék.
Más kérdés, hogy a ledolgozott munkaórákkal arányosan kell biztosítani a pihenőidő lehetőségét is. Ennek azért van értelme, hogy a munkavállaló regenerálódva, munkavégzésre alkalmas állapotban dolgozzon a munkahelyén.

Az Ön által vázolt helyzettel az a problémám, hogy a munkavállaló napi munkaideje a 12 órát, heti munkaideje a 48 órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi munkaideje a 24, illetve heti munkaideje a 72 órát ne haladja meg. A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe be kell számítani az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is.

Márpedig péntek délután 2 órától hétfő reggel 8 óráig 66 óra telik el. Az én meglátásom szerint Ön nem láthatja el a péntek, -szombat, -vasárnap éjszakai ügyeletet sem egyidejűleg. (Amennyiben nem értettem félre az Ön kérdését.)

A számításokba ezért ne is bonyolódjunk bele, - ilyen óraszámú folyamatos munkavégzés után nagyjából 4 nap pihenőidő illetné Önt meg, - de álláspontom szerint ilyen beosztás feltétlenül jogszabályokba ütközik.

A háttér pontosabb ismerete nélkül pontosabb véleményt pillanatnyilag nem tudok adni. Az egészségügyben szokásos beosztási rend szerint 12 óra munkavégzésre 24 óra szabadidő jár, 24 óra munkavégzésre pedig 48 óra szabadidő. Emberileg, fizikailag ezt tartom egyébként elfogadható megoldásnak.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(03.09.2007) 
Tisztelt Tanácsadó!

Köztisztviselő vagyok (nem vezető beosztású) egy központi államigazgatási szervnél.
Munkám miatt sokszor kell 1-1 napra külföldre utaznom. Ilyenkor a repülőm reggel 6.20-kor megy oda, és 22.15-kor érkezik vissza külföldről, ugyanaznap. A napidíjunk elszámolásakor a kiküldetés idejét a határátlépéstől határátlépésig számolják, azaz 5.20-tól 23.15-ig. Ez idáig rendben van (legalábbis remélem), azonban mi van a munkaidő hosszával ilyen esetekben? Ekkor a teljes kiküldetésben töltött idő munkaidőnek számít? Mi ilyenkor a helyes számítási metódus, ugyanis a többletmunkavégzésre ilyen esetekben nem szoktak kiadni plusz szabadságot (pénzben sem váltják meg).
Kérem, legyen szíves megválaszolni azt, hogy a munkáltató részéről mi a jogszabályok szerinti helyes eljárás ilyenkor? Remélem a jogszabályok alapján ez a jellegű munkavégzés nem egyenlő azzal, amikor az ember bemegy 8-ra és hazamegy 16.30-kor.

A kinevezésemben semmiféle eltérés nincsen erre vonatkozólag. A munkavégzés helye a munkahelyem címe.

Köszönettel:
Kovács T.

Tisztelt Kovács Tamás Úr!

A köztisztviselői megbízatás tulajdonképpen megtiszteltetés. E jogállás tekintetében igen sok a kötöttség, és a kötelezettség, - ugyanakkor természetesen előnyei is vannak a köztisztviselői jogállásnak.
Az Ön által felvetett kérdés tulajdonképpen jogos, de a részletek alapos ismerete nélkül nem könnyű véleményt formálni az esetről.
A Ktv. Hatálya alá tartozó munkaviszony esetében a munkaköri leírás az irányadó. Ennek kiegészítését, pontosítását kezdeményezheti a munkaadónál.
Egyebek tekintetében a Ktv. 40.§ (1) lehet irányadó: a túlmunkáért nem illeti meg díjazás a köztisztviselőt, azonban a (2) bekezdés lehetőséget ad évi legfeljebb 20 munkanap szabadidő megváltásra.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(20.06.2007)  Tisztelt Tanácsadó Úr!

1989-től dolgozok egy munkahelyen, innen mentem el szülni. Most 2007. szept. 19-én jár le a GYES-em. Ennek lejártával úgy tudom, ki kell adni a GYÁS-ra és a GYED első évére járó szabadságot szept.19 után. Ez eddig rendben is van, de mi van olyankor, ha én mondjuk július 1-jétől egy másik munkahelyen szeretnék dolgozni?
Lehetek egyszerre két helyen hivatalosan bejelentve? Vagyis lehet úgy, hogy a régi munkahelyem fizeti ki, ami jár szabadság, vagy az új munkáltatónak kell?
Hogy van ez? Nem világos.

Egyébként nem én akarok igazán eljönni a régi munkahelyemről, de átszervezés miatt, létszámcsökkentés miatt, valószínű nem vesznek vissza dolgozni. Ezért is néztem már más után. De ilyenkor jár-e nekem végkielégítés a régi munkahelyről, ha nem én mondok fel? Hanem a GYES után elküldenek? Milyen jogaim vannak ilyen esetben?

Köszönöm a választ,

Csilla
Kedves Csilla!

A jogot ott lehet érvényesíteni, ahol a jogosultságot megszerezte. Mindenképpen ragaszkodjon a szabadság kivételéhez. A rendes szabadság a szülési szabadság 24 hetes időtartamára jár (amelyből 4 hetet a szülés várható időpontja előtt kell kivennie), illetve az ezt követően igénybe vett fizetés nélküli szabadság. Írjon a munkáltatójának egy tértivevényes levelet arról, hogy a gyes, és így a fizetésnélküli szabadsága mikor jár le. Kérje, hogy ezt követően adják ki az Ön részére a ki nem vett szabadságot. Ha ezt nem teszik lehetővé, vagy a levelére nemleges választ kap, úgy egyrészt azonnali felmondással is élhet, másrészt munkaügyi bírósághoz fordulhat a szabadság kiadása miatt (az arra járó díjazás megfizetése miatt).
Természetesen Önnek lehet több munkahelye is, de meg kell jelölni, hogy melyiket jelöli meg főállásnak.
Az Mt. fő szabálya szerint a szabadságot pénzben megváltani nem lehet, a szabadságot a munkaadónak kell kiadnia! Amennyiben felmondanak Önnek, természetesen akár végkielégítés is megilleti Önt, amennyiben erre jogosultságot szerzett. Megoldást jelenthet egy közös megegyezéses szerződésbontás is.
Mindenképpen azt javaslom, hogy csak akkor foglalkozzon jelenlegi munkaviszonya esetleges megszűnésével, amennyiben az új munkahely szerződésben (előszerződés, szándék nyilatkozat) garantálja az Ön foglalkoztatását.

Tiszetlettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(14.06.2007) 
Tisztelt Tanácsadó!

A felmondási időre írhatnak-e ki szabadságot, ha a felmondási idő teljes időtartamára felmentettek a munkavégzés alól?
2007.jún.5-én kaptam kézhez a felmondásom, ami júl. 5-én telik le. A felmondásban rögzítették, hogy a felmondási idő teljes időtartamára felmentenek a munkavégzés alól, valamint azt is, hogy az időarányosan járó, igénybe nem vett szabadságomat pénzben megváltják. (Arról sem írásban, sem szóban nem volt szó, hogy a felmondás felére szabadságot fognak kiírni.)
A munkáltató 11 nap ki nem vett szabadságot beleszámolt a felmondási időbe, 4-et pedig kifizetett.(2006-ról maradt 1 nap szabim + 15 nap jár fél évre, ebből 2-őt vettem ki.)
Ehhez joga van a munkáltatónak?

Köszönöm válaszát!

Kedves Gabriella!

A munkaadó felmondása után a felmondási idő felét kell ledolgoznia a munkavállalónak. (Amennyiben a munkavállaló mond fel, úgy a teljes felmondási időt le kell dolgozni.)
A fő szabály szerint a szabadság pénzben nem megváltható, tehát a szabadságot ki kell adnia a munkaadónak.
A jogszabály logikája szerint jogos, amennyiben a munkaadó a felmondási idő felére (ledolgozandó) részére az időarányosan fel nem használt szabadságos
napokat figyelembe veszi.
Apróság: ebben az esetben nem egészen helytálló, hogy Önt a felmondási idő teljes időtartamára mentesítették a munkavégzés alól, - formálisan igen.
Munkaadója enyhe logikai ellentmondásba keveredett, de a magatartása álláspontom szerint nem kifogásolgató.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(11.05.2007) 
Tisztelt Tanácsadó Úr/Hölgy!

A bátyám nevében szeretnék tanácsot kérni. Egy kis faluban dolgozik, a termelőszövetkezet utódjaként megalakult szövetkezetnél, mint erőgépkezelő, megszakításokkal 20 éve, most 5 éve már folyamatosan. A munkaszerződése szerint a fizetést minden hó 15-ig kellene megkapnia, amit készpénzben, a szövetkezet pénztárában vehet fel. Egy éve már előfordulnak késések, általában egy héttel később jutott fizetéshez. Az elmúlt 3 hónapban azonban egyáltalán nem kapott fizetést. A kérdésére mindig azt válaszolták, nincs pénz. Eddig még türelmesen várt, hiszen azt ígérték, április körülre rendeződnek a szövetkezet pénzügyi gondjai. Most viszont a szövetkezet egyik beszállítója felszámolási eljárást kezdeményez.
Mit lehet tenni ilyen esetben?
Milyen lehetőségei vannak, hogy megkapja a 3 havi elmaradt fizetést? Megtagadhatja a munkát?
Ha az elmaradt fizetésre hivatkozva rendkívüli felmondással megszünteti a munkaviszonyát, megilleti a végkielégítés? Vagy érdemes inkább kivárni a felszámolási eljárás végét?
Segítségét előre is köszönöm:
J. Ildikó

Kedves Ildikó!

Nehéz helyzetben van a tanácsadó, amikor taktikai tanácsadásra kényszerül. Fórumunkban sok szó esett már a bérgarancia alapról. Az elmaradt juttatások egy részét az állam ebből a segélyalapból meg tudja téríteni.
A felszámolás, vagy a végelszámolás megkezdésének pillanatától a felszámoló /végelszámoló gyakorolja az ügyvezetői jogokat. A munkaadót azonnal írásban (hivatalos levélben!) fel kell szólítani, hogy azonnali hatállyal szüntesse meg a jogsértést, és fizesse meg az elmaradt járandóságokat. Kérjen 3 napon belüli válaszadást, és az elmaradt összegek kifizetését. Amennyiben nem kap választ, vagy nem kap pozitív választ, -úgy azonnal forduljon munkaügyi bírósághoz, illetve az Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelethez. Türelmesen várni nem szabad.
Az, hogy valaki ellen felszámolási eljárást kezdeményeznek, még nem jelenti azt, hogy fel is számolják majd a céget. Az adósságot ki lehet fizetni, át lehet ütemezni, - sok közbenső megoldás is lehetséges.
Én azt javaslom, hogy a felmondást ne kapkodja el. Amennyiben talál másik állást, ne habozzon elfogadni. Semmi olyan iratot ne fogadjon el, ne írjon alá, amelyben a valóságtól eltérő dolog, vagy tény fogalmazódik meg, vagy amelyben ultimátumot fogalmaznak meg Önnel szemben. Bármilyen helyzet alakul ki, soha nem kell azonnal dönteni, mindent fontoljon meg, egyeztessen a kollégáival, és joghoz értő szakemberrel.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(09.03.2007) 
Tisztelt Tanácsadó!

Eddig elég sok formában vállaltam munkát (pl: főallású rendszer adminiszrátor, programozó, szellemi szabadfoglalkozású, egyéni vállakozó 2*, bt ügyvezető, kkt tag, gmk tag.
Sok tapasztalatom van (volt) adózási, járulék, stb kérdésekben.
Most azomban nem tudok eligazodni.

A tények:
1993-2006-ig egyéni vállalkozó voltam (most is) heti 40 órás állás mellett.
2006.11.30-án megszűnt a munkaviszonyom.
2006.12.01-2007.02.28-ig passzív táppénzen voltam.

Kérdéseim:
Ha megszűnt a munkaviszonyom, akkor kell-e járulékokat fizetnem, mint egyéni vállalkozó a passzív táppénz ideje alatt?
Jogosult voltam-e a táppénzre?
Ha nincs bevételem vállalkozóként megszüntessem-e a vállalkozásomat?
Ha igen, milyen ellátásokra leszek jogosult 30 év járulékfizetés után?
Szüneteltetni lehet-e a vállalkozást

Várom válaszát!

Üdvözlettel:
Gábor

Kedves Gábor!

Valóban nem könnyű követni a változásokat, - Magyarországon a teljes szociális ellátó rendszer folyamatos átalakítás alatt van. Most éppen a szigorítások irányába tartunk. Alapvetően jogosan, - ettől függetlenül van akiket igazságtalanul, vagy hátrányosan érintenek a módosulások.

1. Az Ön esetében a korábbi évek gyakorlatához képest mégis kedvező irányba történtek változások.
Az egyéni és a társas vállalkozókra egyaránt vonatkozó szabály, hogy ha vállalkozói tevékenységüket heti 36 órát elérő munkaviszony mellett végzik, akkor járulékfizetési kötelezettség csak a ténylegesen elért járulékalapul szolgáló jövedelem után merül fel. Az egyéni vállalkozó esetén az elszámolt vállalkozói kivét, társas vállalkozó esetén a kifizetett tagi jövedelem után kell az összesen 29 százalék társadalombiztosítási és a 8,5 százalék nyugdíjjárulékot megfizetni. A tételes egészségügyi hozzájárulást mindkét esetben annak a foglalkoztatónak kell megfizetnie, ahol a heti 36 órát elérő munkaviszony fennáll, így a társaság is és az egyéni vállalkozó is mentesül a fizetési kötelezettség alól.

Amennyiben valaki "főállású" egyéni vállalkozó, aki nem rendelkezik egyidejűleg heti 36 órás foglalkoztatást elérő munkaviszonnyal, mentesül a járulékfizetési kötelezettségek alól, ha keresőképtelensége miatt táppénzben részesül. A tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól is mentesül az egyéni vállalkozó a táppénz folyósításának időtartama alatt. A táppénz adóköteles jövedelemnek minősül, melyből a pénztár levonja a személyi jövedelemadó-előleget. Természetesen keresőképtelensége esetén az egyéni vállalkozó nem végzi (nem is végezheti) a tevékenységét, így mivel bevételt jellemzően nem tud realizálni (költségei sem merülnek fel) - vállalkozóként - személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége, ebben az időtartamban nem keletkezik.

Vállalkozást egyébként szünetelteni nem lehet, amennyiben nincsen bevétele érdemes elgondolkozni a vállalkozás megszüntetésén. Apróbb munkákat Alkalmi Munkavállalóként, vagy Megbízási Szerződés keretében is el tud végezni, vagy valamilyen együttműködési megállapodás keretében csatlakozhat egy társas vállalkozás rendszeres tevékenységéhez.

Kérem figyeljen arra, hogy a munkaviszonya megszűnésével, az Ön fő állása az egyéni vállalkozása!

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(06.03.2007) 
Tisztelt Cím!

Egy nagy magyarországi cégnél dolgozom 1989.05.02-től. Határozatlan idejű munkaszerződésem van az első naptól kezdve. A cégnél létszámleépítésre került sor, melyet belső pályáztatással oldottak meg. A meglévő munkakörömet két újabb munkakörre bontották szét, így én mindkét munkakörre végzettségem és munkatapasztalatom szerint jó eséllyel pályázhattam. Az átszervezést hivatalosan 2007.02-01-től hajtották végre. A munkaköröket azonban már 2006.májusában megpályáztatták, amik 2007.02.01-ig még éltek. Az új feladatok érdemben nem változtak csak az elnevezésük lett más. Pl: ügyintéző helyett a referens megnevezést használják. Nem nyertem pályázatot a helyemre, mert mások is pályáztak ide és \"őket \"választották. A sikertelenség okáról hivatalosan a mai napig nem tájékoztattak. A pályázatot nyert személyek hivatalosan 2007.02.01-től kaptak új munkaszerződést a helyemre. Én emiatt a régi szerződésem szerint az új munkakörre már nem kaptam új munkaszerződést, így a régi határozatlan idejű munkaszerződésem szerint dolgoztam 2007.02.06-ig. 2007.02.07-től táppénzen vagyok. Február elején adtam be pályázatot cégen belül egy másik helyre. A munkáltató annyit mondott, hogy amíg eséllyel pályázhatok bárhová illetve táppénzen vagyok, addig nem mondanak fel. 2007.02.01-től a volt főnököm másik osztályra került felettesnek. 2007.02.01-től jogi állományba kerültem. Közvetlen felettesem nincs 2007.02.01-től. Az éves kötelező fizetésemelést sem kaptam meg.
Aki jogi állományba kerül annak jár-e a kötelező béremelés?
A jogi állományban lévő dolgozóknak ki a felettes vezetőjük?
Ha felmondanak, akkor a végkielégítésnél az utolsó négy negyedév átlagkeresetébe beleszámít-e a táppénz?
Szabályos-e a még a meglévő munkakör pályáztatása, addig amíg a dolgozó a munkahelyén jól ellátja feladatát?
Milyen módon mondhat fel a cég nekem? Illetve kötelező-e indokolni a felmondást?
Kinek a hatáskörébe tartozik az indoklás?
Szerintem ez a fajta létszámleépítés így nem teljesen szabályos. Ha esetleg munkaügyi vitát kezdeményeznék, hivatalból jár-e nekem védőszemély, illetve érdemes-e ez esetben ügyvédet fogadni?

Várom mielőbbi válaszukat!

Tisztelettel:

V. Gáborné

Tisztelt Olvasónk!

Az Ön problémája (sajnos) nem egyedi probléma. Magyarországon általánosak a munkáltató részéről elkövetett kisebb - nagyobb jogsértések. Néha a munkáltató nincs is tudatában annak, hogy jogszerűtlenül jár el, hogy a munkavállalók jogos érdekeit, személyiségi jogait megsérti.

A munkavállalók pedig nem ismerik azokat a lehetőségeket, amelyekkel a konfliktusok megelőzhetőek, vagy kezelhetőek lennének.

(Legyünk őszinték: Magyarországon a munkavállalók munkafegyelme is igen sok kívánni valót hagy maga után.) Egy ideig mindenki elnéző, - a "senki nem tart be semmit" elv addig működik, amíg valamelyik fél súlyosan kiszolgáltatva, kihasználva nem érzi magát. A súlyos jogsértés megtörténte általában egy folyamatnak a csúcspontja. Ritkább esetben idéz elő ilyen helyzetet egyszeri, és váratlan konfliktus.

Utólag könnyű "okosnak" lenni. A tanácsadó is nehéz helyzetben van, amikor válsághelyzetet kellene orvosolnia.

Amennyiben jogi megoldást szeretnénk találni, - azt kell mérlegelnünk -, mi az amit bizonyítani tudunk? A bíróság csak akkor tud valami mellett, vagy valamivel szemben állást foglalni, ha egyértelmű, és objektív tények sorakoznak fel valamely oldalon. Önmagában az állítás kevés, az állítás alátámasztása lehet perdöntő.

A diszkrimináció elsődleges jelentésében megkülönböztetett bánásmódot, mégpedig hátrányos megkülönböztetést jelent, vagyis hogy valakivel az alkalmazás vagy a munkafeltételek megállapítása során rosszabbul bánnak, számára kedvezőtlenebb feltételeket támasztanak, mint a hasonló - összemérhető helyzetben lévő (azaz hasonló képzettségű, szaktudású, hasonló szakmai tapasztalatokkal rendelkező) munkavállalókkal szemben. De az igazságos - egyenlő - bánásmód fogalmába beletartozik az is, hogy akik különbözőek, azokkal szemben a bánásmód is - jogok, kötelezettségek, juttatások, kedvezmények vagy hátrányok - differenciált legyen.

Mivel nincs két teljesen azonos munkavállaló, fontos az, hogy milyen szempontból "egyenlő" vagy "különböző" két személy. A munkahelyi egyenlő bánásmód szempontjából nyilvánvalóan a munkaköri, munkahelyi kívánalmak jöhetnek csak figyelembe, akik e tekintetben egyenlőek, azoknak a díjazás, kedvezmények és más jogok is egyenlően járnak. A jog azonban - elsősorban történelmi és jogdogmatikai alapokon - azt mondja meg, hogy milyen különbségek nem vehetők figyelembe. Ezeket a különbségeket nevezik a diszkrimináció tiltott alapjainak.

A Munka Törvénykönyve (5.§) lakonikusan és nagy általánossággal "a munkaviszonnyal kapcsolatban" tiltja a hátrányos megkülönböztetést. Bővebben fogalmaznak - és egyben eligazítást adnak - a diszkriminációról szóló EU-irányelvek a munkaviszonnyal kapcsolatban mindegyik tiltja

a.. a szakmai képzés,
b.. az alkalmazás,
c.. a munkafeltételek megállapítása,
d.. az előléptetés és
e.. a munkaviszony megszüntetése
során történő hátrányos megkülönböztetést.

A magyar jogrendszer egyik legfontosabb eleme a "2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról" szóló törvény. A jogszabály egyértelműen megtiltja a hátrányos megkülönböztetés minden formáját!

A probléma azzal van, hogy nagyon kevés a tapasztalat a törvény alkalmazására, - kevés a bírósági gyakorlat is a diszkriminációs ügyekben.

A rendkívüli felmondás gyakorlásához különös indok kell: A munkavállaló számára okot adhat a rendkívüli felmondásra: ha a munkáltató például nem fizet munkabért, nem tartja be a munkaidőt, stb.
A munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi [ Mt. 96. § (1) bek. a) pont] , vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [ Mt. 96. § (1) bek. b) pont] .
A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.

Ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi időre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. A munkavállaló követelheti felmerült kárának megtérítését is.

A munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása miatt szűnt meg. A szabadság időtartamára távolléti díjat kell fizetni.

A munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.

A munkavállaló munkaviszonya megszüntetésekor (megszűnésekor) munkakörét az erre előírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. A munkakörátadás és az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles megfelelően biztosítani.

Az írásbeli nyilatkozat - így a rendkívüli felmondás is - akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek adják át. A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza; erről jegyzőkönyvet kell felvenni.

A rendkívüli felmondás indokait azonban a munkaadó nem biztos, hogy elfogadja, - és munkaügyi jogvitát kezdeményezhet a Munkaügyi Bíróságon.

Felperesként alapvetően majd a munkaadónak kell bizonyítani azt, hogy Ön alaptalanul élt a rendkívüli felmondás eszközével. Azt azonban Önnek előzetesen mérlegelnie kell, hogy tudja-e igazolni tényekkel, iratokkal, tanúkkal az állításait, hogy van -e olyan tanú, aki hajlandó arról nyilatkozni, hogy kifejezetten Önnel szemben léptek fel jogsértően és/vagy a munkaáltatójánál rendszeres a diszkriminációs jogsértés.

Amennyiben a munkaadója tud az Ön szuicid hajlamáról, depresszióiról, anómia érzéséről, - ezeket Ön ellen tudja fordítani. Egy bírósági perben a munkaadója azt próbálja meg bizonyítani, hogy Ön nem volt megbízható, nem végezte megfelelően a munkáját, magánéleti problémákkal küzdött, és hogy Ön saját maga az okozója a szociális helyzete romlásának, amely a rendezett, kiszámítható, és eredményes munkavégzését is ellehetetlenítette.

Javaslom, még szánjon néhány napot arra, hogy átgondolja a lehetőségeit. A rendkívüli felmondást csak és kizárólag írásban lehet közölni, - a felmondást indokolni kell. Az Ön esetében az antidiszkriminációs jogszabályok folyamatos be nem tartására lehetne hivatkozni, -bár ennek konkrét előzménye kell legyen!

Mondjuk írjon tértivevényes, ajánlott levelet munkaadójának, amelyben tételesen felsorolja az ön kifogásait. Kérje a jogszerű állapot helyreállítását, és a méltányos bánásmód gyakorlását. Erről 8 napon belül írásban nyilatkozzon a munkaadója.

Amennyiben a kérését a munkaadó elutasítja, - akkor éljen a rendkívüli felmondás eszközével. (Érdemes lenne mindkét dokumentum elkészítéséhez munkajogban jártas szakember segítségére hagyatkozni.)

Az Ön által leírt információ nem elegendő ahhoz, hogy az Ön perbéli esélyeit meg tudjam ítélni. Úgy ítélem meg, ha Ön okosan él a rendelkezésére álló lehetőségekkel, akkor nem teljesen reménytelen az ügy. Legyen azonban körültekintő, egy perben veszíteni is lehet. Kizárólag az számít, mi az, amit Ön bizonyítani tud!?


Tisztelettel:

Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(12.03.2007) 
Tisztelt Tanácsadók, Szakértők !

Keresgéltem az eddigi kérdések-válaszok között, de csak hozzávetőleges értelmezéseket találtam.

Konkrét témám, és kérdésem a következő:

Egy balesetből kifolyólag több mint 1 évig táppénzen voltam. Időközben megszűnt a munkaköröm, és az a tevékenység, melyben korábban foglalkoztattak. Február 15-ével megszüntették a betegállományomat, tehát 16-tól keresőképes vagyok. Munkáltatóm, mivel munkát nem tud biztosítani, a 30 napos védettség után, a 31.nappal rendes felmondással felmond.
E 30 nap alatt a felhalmozódott szabadságom egy részét töltöm. A felmondási időm szintén 30 nap. Tehát a munkaviszony vége ennek letelte lesz.
Eddig világos a dolog. Mivel a munkáltatónak ebben az esetben 15 napra fel kell mentenie, elvileg a másik 15 napot le kellene dolgoznom. De erre az időszakra sem tud munkát biztosítani, és azt közölte, (a felmondást a mai nappal postai úton megkaptam) hogy erre a másik 15 napra, vagyis a felmondási idő másik részére szabadságot ír ki. A további megmaradt szabadságokat pedig pénzben kifizeti.
KÉRDÉSEM : Jogszerű-e az, hogy a felmondási időre szabadságot akar kiírni ? Nem az lenne-e a törvényes módja, hogy ha nem tud munkát biztosítani, akkor a teljes időre fel kell mentenie?

Az ellentmondást abban látom, hogy elvileg a szabadság nagyobbik részével a munkáltató rendelkezik, tehát erre hivatkozva megléphetné ezt, ugyanakkor a munkavállaló kerül hátrányba. Ugyanis, ha le tudnám dolgozni, akkor arra az időre is jár munkabér, és több szabadság maradna, tehát nem kerülne (át-) lefedésre a két dolog.
Sajnos a Munka Törvénykönyve erre nem tér ki.
Ha a teljes felmondási időre kell felmentenie, akkor aszerint kell fizetnie, plusz a ki nem adott szabadságmegváltás is terheli.

Nem célom az, hogy negatívan álljak a felmondáshoz, hiszen egyikőnk sem tehet a dolgok ilyen alakulásáról, csupán a törvény szerint kívánom és várom ezt rendezni.

Válaszukat előre is köszönöm:

Mária

Kedves Mária!

Az észrevétele jó, és az okfejtései is nagyjából helyes.
A munkaadó nem csupán rendelkezik a szabadság nagyobb része felett, de kötelessége is kiadnia a szabadságot.
A felmondási idő alatt annak nincsen jelentősége, hogy a munkaadó nem tud, nem akar munkát biztosítani a munkavállalónak, - vagy csupán eltekint a munkavégzéstől. Nézőpont kérdése.
A "kutya ott van elásva", hogy a szabadság negyedével Ön rendelkezik. A szabadságnak az a része, amellyel Ön rendelkezik, az nem adható ki a felmondási időben. (Az új munkahelyen nem tudja érvényesíteni az előző munkahelyen ledolgozott idő után járó szabadság-jogosultságát, - tehát ezzel a munkaviszony lezárásakor el kell számolni.)

A törvény kivételesen megengedi a rendes szabadság pénzben való megváltását olyankor, amikor a tényleges kiadás nem lehetséges. A munkavállaló munkaviszonyának megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor a munkáltató köteles a munkavállalónak még járó és ki nem adott szabadságot pénzben megváltani. A szabadságmegváltás ideje azonban nem hosszabbítja meg a munkavállalónak a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idejét.

Ha a munkaviszony megszűnt, a munkáltató jogszerűen váltja meg a munkavállaló addig ki nem adott rendes szabadságát. E helyett a munkavállaló nem igényelheti – a munkaviszony meghosszabbításával – a szabadság kiadását. Jogellenes munkaviszony-megszüntetésnél az elmaradt munkabérrel díjazott időre további díjazás szabadságmegváltás címén nem jár, amennyiben a felmondási idő alatt nem végzett munkát. Abban az esetben azonban, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnése napjáig munkát végez, és ez okból nem veszi igénybe természetben a szabadságnapokat, azokat meg kell váltani. Az előbbi esetben a szabadság pénzbeli megváltása azt jelentené, hogy azonos időszak minden munkanapjára munkabért és az úgynevezett szabadságnapok időtartamára átlagkeresetet is kapna a munkavállaló.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(02.03.2007) 
Tisztelt CV Centrum!

A cég ahol pályakezdőként dolgozom, hamarosan meg fog szünni. Olyan kérdésem lenne, hogy mennyi munkaviszony után kapnék munkanélküli segélyt? Kb. 2 hét múlva lenne fél éves a munkaviszonyom.

Válaszukat előre is köszönöm:

Ágnes

Kedves Ágnes!

Álláskeresési járadék illeti meg azt, aki
a) álláskereső,
b) az álláskeresővé válását megelőző négy éven belül legalább háromszázhatvanöt nap munkaviszonnyal rendelkezik,
c) rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül,
d) munkát akar vállalni, de önálló álláskeresése nem vezetett eredményre, és számára az illetékes munkaügyi központ sem tud megfelelő munkahelyet felajánlani.

Az előzőekben felsorolt feltéteknek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy a járadék folyósítására való jogosultság megállapítható legyen.
Összegezve: pillanatnyilag Ön nem jogosult a járadék igénylésére.
Figyelemmel arra, hogy elsősorban az álláskereső munkaerőpiacra való visszajuttatása a cél, a járadék megállapítása előtt mindig meg kell vizsgálni, hogy a kirendeltség munkatársai tudnak-e megfelelő munkahelyet felajánlani. Ettől függetlenül talán érdemes felkeresni a Regionális Munkaügyi Központot, vagy a körzeti munkaügyi kirendeltséget. Az ügyintézők felkészültségük, és segítőkészségük függvényében sokat segíthetnek Önnek. (Ne keseredjen el, ha más típusú ügyintézővel találkozik.)

Érdemes megfontolnia karriertanácsadó segítségének igénylését is. (http://www.karriertervezes.hu/) Az elhelyezkedés néha apróságokon múlik. Magyarországon rengeteg betöltetlen álláslehetőség van. Sok fiatal magasabb bér, vagy könnyebb munkafeltételek reményében utasít vissza pozíciókat, munkalehetőségeket. Agilis, kitartó, képzésre fogékony fiatal munkaerőre mindíg szükség van. Karriertanácsadó szemmel úgy gondolom, hogy Önnek -a havi fizetésen kívül-, olyan referenciára van szüksége, amely szakmai alapot, és hivatkozást jelenthet későbbi életében.
*
Az álláskeresési segélyre jogosultak három csoportját határozza meg a foglalkoztatási törvény:
. Azoknak az álláskeresőknek a részére, akik 180 nap álláskeresési járadékra szereztek jogosultságot, és a járadék folyósítási idejét kimerítették, de még nem találtak munkát, álláskeresési segélyt kell megállapítani. (Az álláskeresési segélyre jogosultaknak ez a köre azt a személyi kört öleli fel, amely az új szabályozás hatálybalépését megelőzően álláskeresést ösztönző juttatásra volt jogosult.)
. Ugyancsak álláskeresési segélyt lehet megállapítani azok részére, akik az álláskeresővé válást megelőző négy éven belül rendelkeznek ugyan a korábbi szabályozás szerinti kétszáz nap munkaviszonnyal, de a feltételek megváltozása miatt (a törvény szerint az álláskeresési járadékra való jogosultság esetében a 200 nap 365 napra emelkedett) nem szereztek jogosultságot álláskeresési járadékra.
. Végül, de nem utolsósorban az álláskeresési segélyre jogosultak harmadik csoportját azok az álláskeresők alkotják, akik korábbi szabályozás szerint nyugdíj előtti munkanélküli segélyre voltak jogosultak. Az álláskeresési segély megállapításának feltétele, hogy az álláskereső a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárának betöltéséhez legfeljebb 5 éve hiányozzék, rendelkezzék az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel és legalább 140 napon át álláskeresési járadékban részesüljön, továbbá a járadékfolyósítási idejét kimerítse.

A törvény az álláskeresési segély folyósítási idejét az előzőekben ismertetett három csoport vonatkozósában differenciáltan állapítja meg. Az álláskeresési segély folyósítási ideje az álláskeresési járadék folyósítási idejét kimerített álláskeresők esetében 90 nap, ha azonban az álláskereső az 50. életévét betöltötte 180 nap. A folyósítási idő szintén 90 nap azok esetében, akik az álláskeresővé válásukat megelőző négy évben rendelkeznek ugyan 200 nap munkaviszonnyal, azonban álláskeresési járadékra nem szereztek jogosultságot. A nyugdíjhoz közelálló életkorú álláskeresők esetében a törvény az álláskeresési segély folyósítási időtartamát nem konkrét számmal határozza meg. Úgy rendelkezik, hogy ez utóbbi esetben az álláskeresési segély az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzéséig terjedő időtartamra folyósítható.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(02.03.2007)  Tisztelt Tanácsadó!

Hamarosan egyéni vállalkozásba kezdek, ill. magánvállalkozó leszek.
Amennyiben \"Segítő Családtag\"-ként bevonom kedves feleségemet a vállalkozásba, Ő továbbra is jogosult marad e a részére fennálló munkanélküli támogatásra.

Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel:

Imiapu
Tisztelt Olvasónk!

Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. tv. értelmében az egyéni vállalkozó segítő családtagként a közeli hozzátartozóját, valamint élettársát, egyeneságbeli rokonának házastársát, házastársának egyeneságbeli rokonát, és testvérének házastársát foglalkoztathatja.
Nem foglalkoztatott, közreműködő családtag tevékenysége csak családi gazdaságokban elképzelhető.
Az adóhivatalnál nem kell a segítő családtagot bejelenteni, az Egészségbiztosítási Pénztárnál viszont igen.
(A segítő családtagoknak ez a köre nem egyezik meg a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. tv. [Tbj.] szerinti segítő családtagi körrel.)

Álláskeresési járadék illeti meg azt, aki
a) álláskereső,
b) az álláskeresővé válását megelőző négy éven belül legalább háromszázhatvanöt nap munkaviszonnyal rendelkezik,
c) rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül,
d) munkát akar vállalni, de önálló álláskeresése nem vezetett eredményre, és számára az illetékes munkaügyi központ sem tud megfelelő munkahelyet felajánlani.

Az előzőekben felsorolt feltéteknek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy a járadék folyósítására való jogosultság megállapítható legyen.

Álláskereső az a személy, aki

a) a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, és
b) oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, és
c) öregségi nyugdíjra nem jogosult, és
d) az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő jogviszony kivételével munkaviszonyban nem áll és egyéb kereső tevékenységet sem folytat, és
e) az 1-4. alpontokban meghatározott körülményeiben bekövetkezett változást annak bekövetkeztétől számított 8 napon belül bejelenti a munkaügyi központ kirendeltségének,
f) maga is aktívan keres munkahelyet, és
g) elhelyezkedése érdekében a munkaügyi központ kirendeltségével álláskeresési megállapodást köt, és
h) a megfelelő munkahelyre szóló állásajánlatot elfogadja, és
i) akit a munkaügyi központ kirendeltsége álláskeresőként nyilvántart.

A vonatkozó jogszabályok alapján úgy gondolom, hogy a felesége segítő családtagként nem jogosult álláskeresési támogatásra. Kérem vegye figyelmebe azt is, hogy a segítő családtagok TB biztosítására vonatkozó szabályok ez év elejétől megváltoztak. Erről érdemes a MEP ügyfélszolgálatán érdeklődni.

Amennyiben a feleségét szeretné bevonni a vállalkozás életébe, - miért nem betéti társaságot alapítanak? Felesége a társaság kültagjaként jogosult lenne pl. az álláskeresési járadék igénylésére, - egyben jogosan vehetne részt a társaság életében. (A munkanélküliek TB biztosítotti jogviszonya külön díj fizetése nélkül is megmaradt.)

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(08.01.2007) 
Tisztelt Szakértő Úr!

Milyen költségek számolhatók el a munkavállalónak?
Milyen juttatások adhatók adómentesen?
Tanulmányi szerződés esetén milyen költség térítés adható?
Tanulmányi ösztöndíj után milyen terheket kell megfizetni?

Segítségét előre is köszönöm:

József

Kedves József!

Megpróbáltam összegyűjteni az Ön kérdéseivel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat. A támogatási rendszerek folyamatos átalakítása miatt kérem, hogy konkrét esetben egyeztessen a könyvelőjével, illetve az APEH ügyfélszolgálatával.

Juttatásnak gondolt költségtérítések. Több olyan költségtérítés is le van fektetve a szabályok között, amelyek egy része a munkavállalónak jár, más esetben alkalmazásával a dolgozó egyfajta többletszolgáltatáshoz jut, vagy többletbér produkálható úgy, hogy az lényegében a munkaviszonyával kapcsolatos költségek, vagy a kifizetés részleges vagy teljes adómentességét használja ki.

Az elszámolásukhoz nyilvántartásokat, kimutatásokat kell készíteni (így kiküldetési rendelvényt). Nemritkán az ilyen költségtérítéseket a dolgozók - bár azok egy részét tőlük nem lehetne megtagadni - juttatásként élik meg.

Ilyenek:
- a dolgozónak járó külföldi napidíj - külföldi tartózkodás esetén legalább 15 euró, amiből 30 százalék adómentes (maximálisan napi 50 euró fizethető ki úgy, hogy 15 euró adómentes legyen);
- a dolgozónak járó belföldi kiküldetési étkezési hozzájárulás, (étkezési napidíj, 500 forint/nap, szálloda igénybevétele esetén 400 forint/nap);
- a dolgozónak járó költségtérítés, lakóhelyen kívülről történő munkába járás vonattal és/vagy busszal a jegyet igazoló számla 80 százaléka erejéig, illetve Budapesten kívülre történő hazajárás, például hétvégeken vonattal a jegyet igazoló számla 86 százaléka erejéig, busszal a jegyet igazoló számla 80 százaléka erejéig (ezeket a munkáltató szabadon kiegészítheti 100 százalékra, ilyenkor azonban az áfa nem vonható le, de az amúgy sem válik érvényesíthetővé, ha a fennmaradó részt kiszámlázzák a dolgozónak);
- amennyiben nem megoldható a munkahelyre tömegközlekedéssel történő bejárás, akkor 9 forint/km személygépkocsi-használat esetén (vagyis például 40 km-re lévő munkahelyre történő bejárás esetén napi 720 forint, havi 20 munkanapot feltételezve havi 14 400 forint);
- a hivatali utak megtérítése a munkavállaló által használt gépjárműre, útnyilvántartás alapján, az üzemanyag és átalányként 9 forint/km megtérítése mellett;
- a dolgozónak járó üzemorvosi szolgáltatások (foglalkozás-egészségügy körébe tartozó vizsgálatok, bár néhány eset - például fogászati szűrés - többlettartalommal bír, de mégis idesorolható);
- a dolgozónak járó, egyes számítógép-használatához kötött munkakörök esetén kétévenkénti szemészeti szűrővizsgálat és ezen vizsgálat eredményeképpen felírt védőszemüveg költsége (vagyis SZTK-keret + lencse).

Nem adóztatott munkáltatói befizetések. Nem számít bele a magánszemély személyi jövedelmének adóalapjába néhány munkáltatói befizetés. Ezek:
- magánnyugdíjpénztárba megállapodás alapján a munkavállaló javára kiegészítésként megfizetett összeg (amely kiegészítés, figyelembe véve a 10 százalékos felső határt, így legfeljebb 2 százalék lehet);
- önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba vagy önsegélyező pénztárba befizetett összeg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegéig, de a kettő kombinációja esetén csak a minimálbér 130 százalékáig. Az önkéntes vagy önsegélyző pénztárak esetében a kevésbé ismert buktató az, hogy - az ilyen pénztárakra vonatkozó szigorú előírások miatt - nem lehet a munkavállalók javára történő befizetéseket személyenként vagy időszakonként differenciálni;
- a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését szolgáló képzés, a tevékenységhez szükséges ismeretek megszerzését, bővítését célzó oktatás költsége.

A klasszikus adómentes juttatások.

A munkáltató döntési jogkörébe tartozó adómentes juttatásokat rendszerint szabályozott körülmények között, ritkábban egyedi döntések alapján fizetik ki. A juttatás tényét nagyvállalatoknál akár a kollektív szerződésben is feltüntethetik, de kisebbeknél hasonló elkötelezettség vállalása ritkán tapasztalható, hiszen azokat a munkáltató kvázi béremelésként, bérkiegészítésként nyújtja a dolgozója számára.

Ilyen juttatások:
- az adómentes üdülési csekk értéke, amelyet korlátlan összegben lehet juttatni, de a munkáltatótól személyenként csak a minimálbérnek megfelelő összeg adható, és fontos feltétel, hogy az APEH felé történő adatszolgáltatáshoz a magánszemélyektől nyilatkozatot is kell kérni arról, hogy máshol ezt a juttatást az adóévben még nem kapták meg;
- az adómentes üdülési szolgáltatás szokásos piaci értéke, amelynek összegéről szóló számla értéke nem haladhatja meg a minimálbért személyenként, amelyhez személyekre bontott nyilvántartást kell vezetnie az üdülési szolgáltatást nyújtónak;
- a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás;
- a melegétkezési jegy értékéből 9000 forint, ahol a melegétkeztetés lehet természetben, a szolgáltatótól kapott számla útján megtérített étkezés, ahol célszerű arra is figyelni, hogy a hivatalos vélemény szerint a számla értéke nem számolható el részben, az összege a dolgozókra jutó, adómentesen adható határt meghaladja;
- a hidegétkezési jegy értékéből 4500 forint, ahol kölcsönösen kizárt a melegétkezési jeggyel való kombináció, illetve az, hogy az értékhatárt meghaladó rész után bérként kelljen adózni;
- az adómentes iskolakezdési támogatás értéke, amely 2006-ban 19 000 forint, természetben vagy megtérített számlák útján juttatható, de csak a tanévkezdés előtti naptól számított 60 napig;
- az adómentes internethasználat munkáltató által viselt (átvállalt) díja, amely a dolgozó nevére szóló előfizetés megtérítésével vagy utalvány juttatásával teljesíthető;
- az adómentes számítógép-juttatás szokásos piaci értéke, ahol a számítógép forgalmi értéke után meg kell fizetni átadáskor az áfát, kivéve, ha valószínűsíthető, hogy a számítógép normál piaci körülmények között nem értékesíthető;
- az adómentes bankszámlaköltség-térítés összege, amely évi egyszeri 2000 forint lehet;
- a művelődési intézményi szolgáltatás értéke;
- az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott helyi utazási bérlet értéke;
- a kegyeleti, temetési segély.
Limitált adómentes juttatási kör. Bár az előbb felsoroltak szerint számos adómentes juttatásra ad lehetőséget a törvény, 2006-tól nem mindegyik juttatás lesz adómentes. A törvényben 400 000 forintos éves határral illettek egy sor adómentes juttatást. A szóban forgó juttatások:
- az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba és/vagy az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás;
- az iskolai rendszerű képzés címén munkáltató által megfizetett költség;
- az adómentes üdülési csekk értéke vagy az adómentes üdülési szolgáltatás piaci értéke;
- az adómentes iskolakezdési támogatás értéke;
- az adómentes internethasználat munkáltató által átvállalt díja;
- az adómentes számítógép-juttatás szokásos piaci értéke;
- az adómentes bankszámlaköltség-térítés összege;
- a művelődési intézményi szolgáltatás értéke;
- az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott helyi utazási bérlet értéke.

*

A hallgatói támogatások fajtái

A hallgatói állami támogatás lehet

1. a tantervi előírások teljesítésével összefüggő tanulmányi eredmények alapján megállapított tanulmányi ösztöndíj,
2. pénzbeli szociális támogatás és a készpénzben nyújtott lakhatási célú támogatás,
3. a tantervi követelményeken túlmenő kiemelkedő szakmai, tudományos és közéleti teljesítmény alapján megállapított intézményi (kari) ösztöndíj,
4. az intézményi szervezeti és működési szabályzat által meghatározott más, egyszeri juttatás,
5. köztársasági ösztöndíj,
6. tankönyv- és jegyzettámogatás,
7. tanszertámogatás,
8. kollégium (diákotthon) fenntartása,
9. kollégiumi (diákotthon) férőhely bérlése,
10. kollégium (diákotthon) fejlesztése,
11. tankönyv- és jegyzet-támogatás,
12. doktori ösztöndíj,
13. doktorandusz hallgatók tankönyv- és jegyzettámogatása,
14. a képzéshez kapcsolódó belföldi szakmai gyakorlat tanulmányi költségtérítése,
15. sport- és kulturális támogatás.

Tanulmányi ösztöndíj

A tanulmányi ösztöndíj egy tanulmányi félév időtartamára adható. Összegét a felsőoktatási intézmény az előző félév tanulmányi eredménye alapján állapítja meg. A más felsőoktatási intézményből (karról, szakcsoportról, szakról) átvett hallgató tanulmányi ösztöndíjáról a fogadó felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatának kell rendelkeznie.

Pénzbeli szociális támogatás

Pénzbeli szociális támogatás a hallgató szociális helyzete alapján, pályázat útján igényelhető.

Formái a következők:

1. rendszeres szociális támogatás,
2. rendkívüli szociális támogatás,
3. lakhatási támogatás, melyre akkor is benyújtható pályázat, ha az intézmény nem rendelkezik kollégiummal, de a jogosultság megszűnik, ha a hallgató állami támogatásban részesülő kollégiumba kerül,
4. Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj (lásd: 12/2001. (IV. 28.) OM rendelet).

A Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjban nem részesülő hallgató számára megítélt rendszeres szociális támogatás havi összege nem lehet kevesebb, mint 3000 forint.

A rendszeres szociális támogatás és a lakhatási támogatás odaítélésekor elsősorban az egy háztartásban élők számát és jövedelmi helyzetét, illetve a képzési hely és a lakóhely közötti távolságot mérlegelik.

E szempontoktól függetlenül előnyben kell részesíteni azt a hallgatót, aki

1. rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult, feltéve, hogy tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, vagy mindkét szülője, illetve a vele egy háztartásban élő hajadon, nőtlen, elvált vagy házastársától különálló szülője elhunyt, vagy kikerült a nevelésbe vétel alól, vagy gyámsága nagykorúvá válása miatt szűnt meg. Az e pontban meghatározott hallgatók részére legalább a költségvetésről szóló törvényben meghatározott éves hallgatói normatíva 20%-ának megfelelő összegű havi rendszeres szociális támogatást kell biztosítani;
2. hátrányos helyzetűnek minősül.

A lakhatási támogatás hallgatói normatíváját a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza, 2006. szeptember 1-jétől a diákotthoni elhelyezés normatívája 116 500 forint/év, a lakhatási támogatás normatívája 60 000 forint/év.

Egyéb intézményi juttatások

A tantervi követelményeken felül kiemelkedő szakmai, tudományos, sport-, illetve közéleti tevékenységet végző hallgató rendszeres havi juttatásban (intézményi, illetve kari ösztöndíjban) részesülhet, melynek odaítélési módjáról és feltételeiről az intézményi szervezeti és működési szabályzat rendelkezik.

Köztársasági ösztöndíj

Az oktatási és kulturális miniszter a kiemelkedő tanulmányi eredményű, tudományos diákköri munkában, illetve szakmai téren kimagasló munkát végző hallgatók részére - a felsőoktatási intézmény előterjesztésére egy tanév időtartamára - köztársasági ösztöndíjat adományozhat. Köztársasági ösztöndíjban a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos, első alapképzésben, illetve első kiegészítő alapképzésben részt vevő hallgatóinak 0,8%-a részesülhet két lezárt félév, illetve legalább 55 kreditpont megszerzése után. A köztársasági ösztöndíj pályázat útján nyerhető el, melynek feltételeit az oktatási és kulturális miniszter minden év március 31-éig teszi közzé az Oktatási és Kulturális Minisztérium hivatalos lapjában. A köztársasági ösztöndíj összegét a mindenkori költségvetési törvény határozza meg, ennek normatívája 2006. szeptember 1-jétől 335 000 forint/év.

Tankönyv- és jegyzettámogatás

A felsőoktatási intézmény döntése alapján a tankönyv- és jegyzettámogatás nyújtható pénzbeli támogatásként, készpénz-helyettesítő kártyán, vagy utalvány formájában. A tankönyv- és jegyzettámogatás nyújtásának feltételeit a felsőoktatási intézmény jogosult meghatározni, melyet szervezeti és működési szabályzatában kell közzétennie. A tankönyv- és jegyzettámogatás összegét a mindenkori költségvetési törvény határozza meg, ennek normatívája 2006. szeptember 1-jétől 11 650 forint/év.

Tanszertámogatás

A felsőoktatási intézmény a szervezeti és működési szabályzatában határozza meg, hogy melyek azok az eszközök, amelyekre tanszertámogatás nyújtható. A tanszertámogatás pályázat útján vagy alanyi jogú juttatás formájában adható.

Kollégium fenntartása, kollégiumi férőhely

A kollégiumi férőhelyek azoknak az államilag finanszírozott nappali tagozatos hallgatóknak, illetve állami ösztöndíjban részesülő doktori képzésben részt vevő hallgatóknak az elhelyezésére szolgálnak, akiknek az állandó lakhelye a képzési hely (település) közigazgatási határain kívül esik. A hallgatói önkormányzat kezdeményezésére a férőhelyszám 5%-ának erejéig a kollégiumban elhelyezhető költségtérítéses hallgató, illetve helyben lakó diák is. A kollégiumi elhelyezésre pályázni kell. A pályázat elbírálásakor mérlegelik a szociális helyzetet, a tanulmányi eredményt, a képzési hely és lakóhely közötti távolságot, a közösségi munkát.

Előnyben kell részesíteni, illetve kérésére fel kell venni a kollégiumba azt a hallgatót, aki

1. rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult, feltéve, hogy tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, vagy mindkét szülője, illetve a vele egy háztartásban élő hajadon, nőtlen, elvált vagy házastársától különálló szülője elhunyt, vagy kikerült a nevelésbe vétel alól, vagy gyámsága nagykorúvá válása miatt szűnt meg;
2. hátrányos helyzetűnek minősül.

Hallgatói munkadíj

Hallgatói munkadíj jár, ha a hallgató megbízási jogviszony keretében végez oktatási, kutatási tevékenységet, illetve az intézmény egyéb alapfeladatainak és szolgáltatásainak ellátásában közreműködik.

További hallgatói juttatások

A kormány a felsőoktatásban való részvétel, valamint a képzéshez történő hozzáférés elősegítése, a szociális különbségek mérséklése érdekében gondoskodik különösen:

1. a hallgatói hitel folyósításáról,
2. a diákigazolvány által igénybe vehető kedvezmények biztosításáról,
3. különféle természetbeni juttatásokról,
4. a programtámogatások keretében központi pályaorientációs, mentálhigiénés, nemzetközi ösztöndíj-tanácsadási és informatikai programok kezeléséről,
5. az Oktatásért Közalapítvány és egyéb közalapítványok működtetéséről.

Adóterhet nem viselő járandóságok:

* a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatóját a felsőoktatásról szóló törvény szerinti juttatásként megillető ösztöndíj, tankönyv és lakhatási támogatás,
* a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján a tanulókat megillető pénzbeli juttatás, valamint szakmai gyakorlat idejére őket megillető díjazás összegének a hónap első napján érvényes minimálbér 15 %-át meg nem haladó része,
* oktatási, kutatási tevékenység, valamint az ehhez kapcsolódó szolgáltatás ellenértékekén megszerzett hallgatói munkadíjnak havonta a hó első napján érvényes minimálbért meg nem haladó része.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


 1 2 3 4 5 6 7 

Kérdezzen tőlünk!
 

Ha kérdezni szeretne a CV Centrumtól, lépjen be felhasználónevével és jelszavával oldalunkra! Ha már regisztrált felhasználó vagy szeretné magát regisztrálni használja az alább található linkeket!

 
Belépés munkáltatóknak Belépés álláskeresőknek