Álláshirdetések száma: 3 803 Number of CVs 206 535
Keresés a kérdések közül




(27.12.2011)  Tisztelt Uram!
Néhány nap (30/4) szabadságom megmaradt a 2011-es évből. Azt szeretném, hogy a munkáltatóm kifizesse ezt részemre, ne pedig kiadja a 2012-es évben. Járható ez az út, vagy a munkáltatóm figyelmen kívül hagyhatja a kérésemet? Egész évet rendesen ledolgoztam, decemberben betegállományban voltam (vagyok), 2012 januárban felmondási védelem alatt állok e miatt, majd 1 hónap felmondási időt követően március elején megszűnik a munkaviszonyom. Ezzel kapcsolatban kérdezném még azt is, hogy erre a két hónapra járó szabadság (5 nap) kifizetéséhez ragaszkodhatom-e, vagy dönthet úgy a munkáltató, hogy ezt az 5 napot részemre kiadja januárban, vagy februárban?
Előre is köszönöm a válaszát, és kívánok Önnek és minden egyes kollégájának egészségben gazdag, boldog újesztendőt!
A jelenleg érvényes Munka törvénykönyve 134. § (3) bekezdés b) pont szerint a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató a munkavállaló betegsége vagy személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. A b) pontban szereplő rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet.

Szabó Miklósné

(04.11.2008)  Tisztelt Déri Úr!

Mint munkáltató kérem a válaszát.
Dolgozóm, munkahelyi felelősségrevonás utáni napon nem jelent meg a munkahelyén.Másnap telefonált, hogy táppénzen van. Az utolsó munkában töltött nap október 15-én volt. Azóta sem személyesen nem keresett meg, sem tp. igazolást nem hozott. Meddig kell várnom, vagy mit tehetek mint munkáltató.
Sajnos a jogok a munkavállalót maximálisan védik, míg a munkáltatónak csak kötelezettségei vannak.A táppénzbe való menekülésről nagyon hosszan lehetne beszélni.
Válaszát nagyon köszönöm. Üdvözlettel: Ujlakánné
Tisztelt Olvasónk!

Azzal a megállapításával nem értek egyet, hogy a jog a munkavállalót védené. (Kérem, olvassa el a fórumon leírt panaszokat).
A jog kínálta keretekkel azonban vissza lehet élni.
Azt tudom Önnek javasolni, hogy az esedékes bérszámfejtéshez írásban! kérje a munkavállaló táppénzes igazolását.
Más oldalról közelítve a dolgot, amennyiben felmerül az alapos gyanú, hogy az alkalmazott visszaél a táppénzes ellátással, - Önnek lehetősége van ezzel kapcsolatban észrevételt benyújtani az Egészség Pénztár felé. Önnek lehetősége van annka ellenőrzésére is, hogy a munkavállaló a betegség ideje alatt otthonában tartózkodik-e? Ilyen esetben a munkavállaló csak vizsgálat céljából, a gyógyszerek és alapvető szükségleti cikkek beszerzése okán hagyhatja el az otthonát.

Amíg táppénzen van a munkavállaló, addig felmondási védelmet élvez. (Nem gondolom, hogy bármelyik háziorvos túlságosan hosszú idő igazolását vállalná, ha az nem támasztható alá). A munkavállaló visszatérése után pedig Önnek jogában áll a felmondás kézbesítése. (Célszerű ebebn gazdasági okokkal összefüggő munkakör megszüntetésre hivatkozni).

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó
www.karriertervezes.hu

(31.07.2008)  Tisztelt Déri Tamás

A tegnapi nappal felvettek táppénzes állományba (szív problémák miatt a kardiológus azonnal leállított a munkavégzés alól, szívkatéterezést kell végezni). A munkahelyemen reggel ezt munkakezdéskor bejelentettem az üzemvezetőnek, és haza mentem. Ma, mivel a fiam is ott dolgozik (nyári alkalmi munkán) és csak autóval közelíthető meg a telephely, ezért kivittem reggel. Ma ott közölték, hogy menjek be a központba és jelezzem ott is személyesen a betegállományom.
Ennél a mumkáltatónál jelenleg 90 napos próbaidő alatt dolgozom. Kiérkezésemkor közöltem a minkáltatommal a táppénzes állomány tényét, erre Ő kérdezte, hogy meg kaptam-e az Ő általuk küldött levelet, mire én mondtam, hogy nem. Erre elém rakott egy felmondást, hogy próbaidőn belül felmond, azonnali hatállyal felmond, ugye indoklás nélkül, amin a dátum előző nappal szerepel. Én azt mondtam, hogy tegnap munkakezdéskor jeleztem a betegállományom. Kérdésem ez után jogos ezen a felmondás hatály, vagy csak a beteg állomány lejártával. Továbbá közölték, hogy a táppénzes lapot sem fogadják el, vigyem, ahová akarom. Ebben kérek tanácsot, hogy én mit tudok ebben az estben tenni.
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel
Cs. Pál munkavállaló
Tisztelt Uram!
Az ügy egyik tanulsága az, amennyiben az orvos keresőképtelenséget állapít meg, addig Önnek a gyógyulásáig otthonában, vagy kórházban kell tatrtózkódnia. Az egészségügyi vizsgálatot, felülviszgálatot, esetleg a gyógyszerek, vagy alapvető élelmiszerek beszerzését kivéve nem hagyhatja el a felgyógyulásra kijelölt helyet.
A fia problémáját az Ön fiának kell megoldania, - a keresőképtelenséget sem személyesen, hanem telefonon, táviratban, vagy levélben köteles bejelenteni a munkaadónak. Később majd a táppénzes igazolással bizonyítja a távollét jogosságát.
Fentiektől eltekintve a próbaidő alatt a munkaviszony minden indoklás nélkül felmondható, a táppénz ideje alatt is. Ön passzív jogon részesülhet ellátásban.
A táppénz igénylését személyesen (esetleg meghatalmazott útján) tudja intézni a területileg illetékes egészségbiztosítási pénztár ügyfélszolgálatán.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó

(24.07.2008)  Tisztelt Tanácsadó!

Tanácsát kérem, mit tegyek. Az egészségügyben dolgozom. Ez év áprilisában megemeltem magam egy beteg áthelyezés közben.Nagyon kevesen vagyun így nem volt módom az eseményt jegyzőkönyveztetni,mivel altatott lélegeztetett beteget nem hagyhatok magára ,kollegáim is el voltak foglalva a saját betegeikkel.Másnap pont szabadságra mentem ,azt hittem egy hét alatt kifekszem.Sajnos nem így lett. Kiderült gerincsérvem lett. Műteni nem tudják, erről idegsebész tájékoztatott. Azóta betegállományban vagyok, a munkahelyem könnyű munkát nem tud felajánlani.28 éve ápolónő vagyok íntenzív osztályon, máshoz nem értek. Érdeklődtem más kórházban, de sehol nem vesznek fek a betegségem miatt. Lelkileg összeomlottam a kilátástalanság miatt.
Hogyan tovább?
Tisztelettel Ilona
Tisztelt Ilona!

Több lehetősége van kilábalni ebből a nehéz helyzetből.
1. Ha a rendes nyugdíjazás feltételei megvannak- akkor rendes nyugdíjazási kérelem benyújtása a munkáltatónak.
2. Rahabilitációs járadék kérelmének beadása a munkáltatóhoz.
3. Előrehozott öregségi nyugdíjazás
4. Korengedményes nyugdíj kérelem
5. Rokkantsági nyugdíj kérelem

Az Önre legkedvezőbb lehetőségről tájékozódjon munkáltatójánál.

Lelki és testi felépülést kívánok.
Szabó Miklósné Dr.
az Ön tanácsasdója

(03.01.2008) 
Kedves Déri Tamás!

Az a kérdésem, hogy a kjt-be történő besorolás alkalmával figyelembe kelle-e venni a munkakör betötléséhez kötelezően előírt, felsőoktatási intézmény nappali tagozatán, tanulmányokkal töltött éveket? Néhány munkatársamnak, akik a kortársaim, figyelembe vették, úgy tűnik ezt meg lehet tenni, de nekem sajnos nem. Fiygelembe kell-e venni azt a kötelezőtől különböző diplomát, amely nem szükséges a munkakör betöltéséhez, és szakmai szempontból más területre képesít? Amennyiben szóvá tenném a problémát, milyen jogszabályra hivatkozzak? A Ktv-ben nem találtam választ, sem a munka Törvénykönyvében, persze minden betüjét nem olvastam el, de úgy tűnik nem szabályozzák ezt a kérdést.Amennyiben egy munkáltataó mégis figyelembe veszi a tanulmányi éveket, azt minek alapján teheti, és minek az alapján hagyhatja el?

Köszönettel és tisztelettel:
Pál Györgyi

Kedves Györgyi!

A fizetési fokozatokat a Kjt. 87/A§-a tartalmazza: (3) A közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál az (1)-(2) bekezdésen túlmenően figyelembe kell venni a munkaviszonynak azt az időtartamát, amely alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett. (...) A fizetési osztály megállapításánál a legmagasabb iskolai végzettség számít, - függetlenül attól, hogy ez a végzettség szükséges-e a munakör betöltéséhez.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(03.01.2008) 
Tisztelt Szakértő!

Közalkalmazottként 3 hete vagyok táppénzen és most azt mondta a céges orvos, hogy fekvőbetegnek irt, közben nekem banki ügyeket is kellene intéznem sőt mindemellett egy főiskola levelezős hallgatója is vagyok, és mint ilyen vizsgáznom is kellene. Így az lenne a kérdésem, hogy ebben az esetben, mikor, hova és természetesen mennyi időre hagyhatom el a lakásomat, szankció nélkül?

Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: Szele Krisztián

Kedves Krisztián!

Ilyen esetekre általános érvényű szabály nincsen. A fekvő betegséget elvileg szó szerint kell érteni, - ez azonban nem jelenti azt, hogy gyógyszertárba, vagy alapvető szükségletek intézésére (élelmiszer, postai ügyintézés) ne hagyhatná el a lakását.
Szúrópróba szerűen a TB ellenőre felkereshetik Önt a lakásán, - ha ilyen előfordul, akkor igazolnia kell tudni, hogy milyen okból nem tartózkodott az otthonában.

Tisztelettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(05.12.2006) 
Tisztelt CV Centrum!

5 hónapja dolgozom a munkahelyemen marketing koordinátorként, ebből az első 3 hónap próbaidő volt. Az eddigi munkahelyeimen próbaidő alatt is járt 9 szabadnap, amit azonban úgy tudom, a próbaidő alatt nem lehet kivenni. Jelenlegi munkahelyemen azonban a próbaidőre nem állapítottak meg szabadnapot, és az 5 hónapra összesen 5 fizetett szabadnapom van, ami ha az éves 20 nappal számolok (23 éves vagyok, úgy tudom, ebben az esetben 20 nap jár), sehogy nem jön ki.
Létezik, hogy ez a 9 nap nem jár? Illetve, hogy jöhet ki ez az 5 nap?

Válaszát köszönöm!

Tisztelettel:
Jaczina Eszter

Kedves Eszter!

Próbaidő alatt is minden olyan jog megilleti a munkavállalót, amely egyébként megilletné. Az Mt. rendelkezéseit figyelmen kívül hagyni nem lehet.
Természetesen nem szerencsés ilyenkor táppénz, vagy szabadság igénybevétele. 20 nap alapszabadsággal számolva minden ledolgozott hónap után átlagosan 1,6 fizetett szabadnap illeti meg a munkavállalót. Véleményem szerint önnek jelenleg 8 nap fizetett szabadnap járna, -ezt azonban az évközi munakezdés befolyásolhatja. (Amennyiben Ön nem január elsején kezdte meg a munkaviszonyát, elképzelhető, hogy a munkaadója nem számolt rosszul.)

Alább ismertetem a szabadság kiadásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat:

A Munka Törvénykönyvének miniszteri indokolása szerint "az évi rendes szabadság az a naptári évenként járó hosszabb pihenőidő, amelyre minden munkaviszonyban álló munkavállalónak alanyi joga van". Ahhoz tehát, hogy szabadságra mehessen, a dolgozónak munkaviszonyban kell állnia (ha tehát mint egy betéti társaság tagja vagy mint egyéni vállalkozó megbízási jogviszonyban lát el valamilyen feladatot, akkor - jog szerint legalábbis - nem jár neki szabadság), illetve ténylegesen munkát kell végeznie. Több kritérium viszont nincs, a munkaviszonyban alanyi jogon jár a szabadság, azaz semmiféle további feltételtől nem lehet függővé tenni annak kiadását.

A rendes szabadság alapszabadságból és - a törvény, esetleg a munkaviszonyra vonatkozó más szabály, pl. a kollektív szerződés által megállapított - különböző jogcímeken járó pótszabadságokból tevődik össze, amelyet a naptári évek (és nem a munkaviszonyban töltött évek) alapján állapítanak meg. Ennélfogva ha a munkaviszony év közben kezdődik vagy év közben szűnik meg, az adott évre járó szabadságnak csak arányos részét kapja meg a munkavállaló.

Abból, hogy a szabadságra való jogosultság feltételeként a törvény megköveteli a tényleges munkavégzést, logikusan következik, hogy a munkaviszony szünetelésének idejére általában nem illeti meg szabadság a dolgozót.

A kivételeket (amikor tehát úgy illeti meg a munkavállalót a szabadság, mint ha munkát végezne) a törvény tételesen felsorolja:

1. a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamára;
2. a szülési szabadság időtartamára;
3. a tizennégy éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére;
4. a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára;
5. a tartalékos katonai szolgálat idejére, és
6. minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.

Az a) pont esetében, ha a munkavállaló már nem kap táppénzt, a betegen eltöltött idő fizetés nélküli szabadságnak minősül. A c) pontban meghatározott időtartam egyrészt a szülési szabadságtól független, azt követően kezdődhet csak el, másrészt a jogosultat szülésenként illeti meg. Végül az f) pontban olvasható szabályból az következik, hogy nem jár szabadság a munkából kiesett olyan idő után, amely időre távolléti díj, illetve átlagkereset sem jár: arra az időre például, amíg a dolgozó szabadságvesztés-büntetését tölti, amíg ösztöndíjjal külföldi tanulmányúton van, vagy amíg sorkatonai avagy polgári szolgálatát tölti.

A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állásfoglalása szerint a szabadságra való jogosultság szempontjából az egyes munkavállalók között nincs különbség aszerint, hogy az illető munkavállaló naponta hány órát dolgozik. Ebből következően a részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozót is ugyanannyi szabadság illeti meg, mint a napi nyolc órát dolgozó munkatársát. Eltérés mutatkozik azonban közöttük abban, hogy egy-egy szabadságon töltött napra eltérő összegű munkabért kapnak: a napi nyolc órában dolgozó a teljes napi járandóságát, míg a 4-5-6 órában dolgozó részmunkaidős csak 4-5-6 órai bért .

A szabadsággal kapcsolatos speciális szabályok között megemlítendő még, hogy a munkavállalót nemcsak a főállása, hanem a további munkaviszonyai (másodállás, mellékfoglalkozás) után is megilleti a szabadság. Ennek mértékét azonban minden munkaviszonyban különállóan kell elbírálni. Mindez annyit jelent, hogy ha a munkavállalót az egyes munkaviszonyokban eltérő mértékű szabadság illeti meg, a munkavállaló köteles a munkakörét ellátni abban a munkaviszonyában, amelyben szabadságra már nem jogosult, akkor is, ha a másik munkaviszonyában még szabadságát tölti.

Meg kell még jegyeznünk, hogy a külföldi munkáltató Magyar Köztársaság területén munkát végző munkavállalójának a Munka Törvénykönyve fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértékére vonatkozó előírásait nem kell alkalmazni.

Az alapszabadság mértéke húsz munkanap.

Ez a szabadság a munkavállaló

1. huszonötödik életévétől huszonegy;
2. huszonnyolcadik életévétől huszonkettő;
3. harmincegyedik életévétől huszonhárom;
4. harmincharmadik életévétől huszonnégy;
5. harmincötödik életévétől huszonöt;
6. harminchetedik életévétől huszonhat;
7. harminckilencedik életévétől huszonhét;
8. negyvenegyedik életévétől huszonnyolc;
9. negyvenharmadik életévétől huszonkilenc;
10. negyvenötödik életévétől harminc munkanapra emelkedik.

Az alapszabadság mértéke tehát teljesen független a munkaviszonyban töltött idő hosszától (az ún. szolgálati időtől), kizárólag az életkor függvénye.
A szabadság kiadása időpontjának meghatározásánál a munkavállaló és a munkáltató szándékainak összehangolására indokolt törekedni. Ennek érdekében a törvény viszonylag tág teret enged az érintett felek egyeztetésének. Bizonyos sarokpontok kijelölését persze nem lehetett megkerülni. Azok a munkáltatók, ahol üzemi tanács is működik, nem hagyhatják figyelmen kívül azt a törvényi előírást, hogy éves szabadságolási tervüket döntés előtt az üzemi tanáccsal véleményeztetni kell.

Az egyik ilyen alapvető szabály, hogy a szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg (a munkavállalói igények meghallgatása egyébiránt a munkáltatót terhelő együttműködési kötelezettségből is következik), ami sok helyütt bizonyára egyenlő azzal, hogy a munkavállaló igényeit messzemenően figyelembe veszik. Ugyanakkor a szabadságok ütemezésénél e passzus révén többé-kevésbé a munkaadó is érvényesítheti saját gazdasági érdekeit.

A kódex lehetőséget teremt arra, hogy alapszabadságának meghatározott részével saját belátása szerint a munkavállaló rendelkezzen. Az alapszabadság egynegyedét ugyanis - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Erre vonatkozó igényét a munkavállalónak a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

A jogszabálynak ez az előírása azt jelenti, hogy a munkavállaló 25. életévének betöltéséig 5, 28 és 37 éves kora között 6, 37 és 45 éves kora között 7, 45 éves kora után pedig 8 nap szabadságával saját maga rendelkezik, pontosabban ennyi nap szabadságának az időpontját maga határozhatja meg. (Persze csak akkor, ha legalább tizenöt nappal korábban szól, mint ahogy a szabadságát ki akarja venni.)

Az évi rendes szabadság jogintézményének az a célja - legalábbis a törvény miniszteri indokolása szerint -, hogy a munkavállaló számára évente nyújtott hosszabb időtartamú pihenőidő biztosítsa a regenerálódás lehetőségét. Ebből okszerűen következik a kódex rendelkezése, hogy tudniillik a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Különleges helyzetekben azonban arra is mód van, hogy a szabadságot ne az esedékesség évében adják ki. A munkáltató oldalán felmerült okból csak kivételesen fontos gazdasági érdekből kerülhet erre sor, s a szabadság kiadását így is csak a következő év június 30-áig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31-éig lehet eltolni. A munkavállaló oldalán keletkezett okból pedig akkor halasztható a következő évre a szabadság kiadása, ha a munkavállalót betegsége vagy a személyét érintő más, elháríthatatlan dolog megakadályozza abban, hogy szabadságra menjen. A szabadság kiadásának végső időpontja ebben az esetben a munkavállaló akadályoztatásának megszűnését követő harmincadik nap. Ezektől a passzusoktól nem lehet eltérni .

A szabadságot csak a munkavállaló kifejezett kérésére lehet kettőnél több részletben kiadni .

A szabadság kiadásánál - általános szabályként - a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

A különleges munkaidő-beosztásokra tekintettel azonban e szabály alól a törvény két kivételt is megállapít.

A heti kettőnél több pihenőnapot adó munkaidő-beosztás aránytalanul előnyös helyzetet teremtene a szabadság kiadásánál az általános, azaz heti két pihenőnapot adó munkaidő-beosztásban foglalkoztatott dolgozókkal szemben. Ezért a heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén - legalábbis a szabadság kiadása tekintetében - a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló heti két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.

A másik kivétel arra az előbbivel ellentétes esetre vonatkozik, amikor a munkáltató működésének jellegéből következően a munkaidő-beosztás nem biztosítja a heti két pihenőnapot. Ilyenkor a munkavállaló szabadságát úgy kell kiszámítani, hogy a beosztás az ötnapos munkahéttel dolgozókéval azonos elbírálást és így azonos hosszúságú pihenőidőt biztosítson, avagy a törvény megfogalmazása szerint: annak a munkavállalónak, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.

Magyarul - és kicsit leegyszerűsítve - e szabályok azt jelentik, hogy azoknak a dolgozóknak a szabadságát, akiknek heti kettőnél több, illetőleg heti kettőnél kevesebb pihenőnapjuk van, heti öt munkanappal kell elszámolni, és ilyenkor öt munkanapra illeti meg a dolgozót az egyheti átlagkeresete.

A munkavállalónak az évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazza (a részmunkaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra való jogosultsága nyilvánvalóan következik a hátrányos megkülönböztetés tilalmából.)
Magától értetődik, hogy amennyiben a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott (részmunkaidős) munkavállaló a hét bizonyos napjain nem dolgozik, szabadságának kiadásakor az imént írtak szerint kell eljárni, azaz úgy kell tekinteni, mintha a hét minden napja munkanap lenne, kivéve természetesen a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napokat.


Tiszetlettel:
Déri Tamás
tanár, szaktanácsadó


(09.08.2005) 
Tisztelt Tanácsadó!
Meddig hagyhat a magyar állam egy embert jövedelem nélkül?
Én pl. már 9 éve nem kapok semmiféle munkát! Miért? Elmúltam 50, van két diplomám, újságíró iskolai, számítógépkezelői papírom, vállalkozói- és marketing kiegészítő végzettségem, elvégzett német tanfolyamaim. Ezért minimálbért törvény szerint nem adhatnak... (És ezt meg is mondják). Aztán nem adnak SEMMIT! Mit tehetek, mit tegyek?

Magyarországon a regisztrált munkanélküliek száma ugyan nem kirívóan magas, viszont nagyon alacsony a foglalkoztatottság mértéke. A két mutató együttes értelmezésében bizony nem könnyű elhelyezkedni, különösen annak fényében, hogy vannak "szerencsés" álláshalmozók is.
Sajnos a szociális rendszer nem rendelkezik olyan tartalékokkal, hogy hosszú időn át segítse a munkanélkülieket. Ettől függetlenül az önkormányzatok ilyen esetekben úgynevezett jövedelempótló támogatást adnak. Ez állampolgári jogon jár.
Ezen kívül össze kell számoltatni a ledolgozott szolgálati éveket, és ha lehetséges, igénybe kell venni az előrehozott öregségi nyugdíjat. A nyugdíj mellett gyakorlatilag "ingyen" és TB fizetés kötelezettségének terhe nélkül lehet vállalkozói tevékenységet folytatni. Az Ön ismeretei és tapasztalatai alapján nem tűnik reménytelennek a dolog, miként az sem, hogy megfelelően kidolgozott önéletrajzzal, és motivációs levéllel még munkaviszony létesítése is elképzelhető.


Petrényi Szilvia, tanácsadó - Déri Tamás, szakértő



Kérdezzen tőlünk!
 

Ha kérdezni szeretne a CV Centrumtól, lépjen be felhasználónevével és jelszavával oldalunkra! Ha már regisztrált felhasználó vagy szeretné magát regisztrálni használja az alább található linkeket!

 
Belépés munkáltatóknak Belépés álláskeresőknek