Álláshirdetések száma: 3 055 Number of CVs 206 497

NB! Comments in this forum are published and written by the visitors of this page. They are not modified in any way. The content of these comments may not reflect the view or opinion of CV Market.
If you spot an inappropriate comment, then please report about it to our customer service: info@cvcentrum.hu

Fórum > Más, munkával kapcsolatos témák > Téli, karácsonyi versek, dalok
<<    1  |  2  |  3  |  4  |  5  |  6    >>    
CsM 2007.12.15 21.45 Idézem
Áldozások

A két gyerek, egy fiú és egy lány, elsõ és második osztályba jártak. Már évek óta apa nélkül félárván éltek anyjukkal, nagyanyjukkal és nagynénjeikkel, egy jelentéktelen, poros kis faluban, ahol éppen épült a köves út és nemrég vezették be a villanyt.
Templomjáró család volt az övék, s amikor a lány iskolába került, hittanra is beíratták. A fiú, aki továbbra is óvodába járt, minden nap a nõvére elé ment az iskolába. Egy alkalommal korán érkezett és Márton atya a falu papja, aki a hittant tanította, behívta a terembe, s a testvére mellé ültette a padba. A gyerek ezt követõen szorgalmasan bejárt az órákra, tanulta az ó- és az újszövetségi történeteket. Nyárra nõvérével együtt elsõáldozó lett. Büszke volt a két gyerekre a család. A fiúra különösen. Ettõl kezdve hetenként gyóntak, áldoztak mindketten, s a fiú ókor-ókor a korareggeli kismiséken ministrálhatott is.
Gyorsan elszállt a nyár. Hosszú napsütéses õsz követte, s elhozta a falu templomának ünnepét a búcsút. Különösen nagy volt a készülõdés: takarítás, meszelés, sütés-fõzés, vendégeket hívtak, hízott kacsákat vágtak, még új ruhákat is varrattak az alkalomra, mert a templom felszentelésének jubileumát ünnepelték.
A testvérek is készülõdtek a nagy napra. - Sok vendéget és sok ajándékot: cukrot, játékot reméltek a búcsútól, ezért igyekeztek nagyon jó gyerekek lenni. - Szombaton elmentek gyónni, hogy vasárnap az ünnepi nagymisén a püspök kezébõl vehessék magukhoz a szentáldozás ostyáját. A szabályok szerint áldozni csak megtisztult lélekkel és testtel lehetett, ezért azon a napon böjtölni kellett felkeléstõl az áldozásig.
A búcsú napján az izgalom korán kiugrasztotta õket az ágyból. A frissen fejt tejet éppen a köcsögökbe szûrték. Habosan fehérlett. A konyhában a sülõ kacsahús barátságosan illatozott, fehér szalvéták alól az elõzõ napon sütött kalácsok, linzerek kandikáltak. A leveshez már tisztították a zöldségeket. A sárgarépa édesebbnek ígérte magát, mint eddig bármikor. A lány egyszer csak azt látta, hogy öccse egy termetes kacsacombbal a kezében a konyhaasztal mellett falatozik. A nagyobbik testvér jogán figyelmeztette, hogy ha áldozni készül, akkor nem szabad ennie. Szóváltásukat a felnõttek figyelmen kívül hagyták. Mindenki azzal volt elfoglalva, hogy az ebédvendégek fogadásához rendben legyenek a dolgok.
A gyerekek kimosdatva, kiöltöztetve kettesben mentek a misére. Anyjuk késõbb ment utánuk és a kóruson foglalt helyet. A templom nagyon szép volt.
Színes üvegû ablakain ömlött be a napfény sejtelmesen tarka fátylat vonva a sima falakra, a boltos mennyezetre. A töméntelen virágtól, a tömjéntõl és az ünneplõs emberek kölnijétõl, tiszta szappanszagától illatozott a levegõ. Minden padban szorosan ültek a falubeliek, vendégeik és a búcsúsok. Hátul és oldalt, nagyrészt férfiak és legények álltak. A kórus szintén tele volt emberekkel.
Az oltár elõtt is sokan voltak. A lila süveges püspök misézett és a papok ministráltak. Márton atya volt az elsõ ministráns. A harmónium hangja betöltötte a teret, s a kántor talán minden eddiginél csodálatosabban énekelt. Az ünnepélyesség és az áhítat fokozódott, s amikor a csengõk hangja a szentáldozásra szólított a két gyerek az áldozók közé térdelt. Természetesen egymás mellé, hisz mindig mindent együtt, egymás mellett, egymás után csináltak. A püspök áldoztatott, Márton atya kísérte. A két gyerek áhítatosan térdelt a sorára várva. A püspök a lányhoz ért, nyelvére helyezte az ostyát, megáldotta, s amikor a fiúhoz lépett volna az áldozó kehellyel a lány finoman nemet intett neki. A püspök elértette a jelzést, s a fiút kihagyva az áldoztatásból tovább lépett. Hosszú másodpercekbe telt, mire felfogta, hogy mi is történt. Ám akkor iszonyúan dühbe jött és pofozni, rugdosni kezdte az áruló nõvért. A lány igazának és erõfölényének tudatában védte magát. A verekedésnek a felnõttek közbelépése hamar véget vetett, a mise végéig külön padba ültették õket. Hazafelé újból együtt mentek, s félve, hogy anyjuk az utcán tölti ki rajtuk a szégyen felett érzett dühét, szaladtak hazáig.
Otthoni elintézése a dolognak, az ünnep és talán más okok miatta is
halasztást szenvedett, s a büntetéstõl való félelem tovább erõsítette a két gyerek néma szövetségét. Búcsú után kerülték a templomot, nem jártak a hittan órákra és még az iskolába is a hosszabbik úton mentek, nehogy az atya háza elõtt kelljen elhaladniuk. Féltek a vele történõ találkozástól. A bujkálás eltartott néhány hétig. Közben az õsz esõsre és hidegebbre fordult, egyre korábban esteledett. Egy délutános hét közepén Márton atya az iskola elõtt elcsípte a testvéreket, s kézen fogva a templomba vitte õket. Ott nem volt más világítás, mint az örökmécses fénye, amitõl teljesen valószerûtlennek tûnt minden történés. Mindhárman a belsõ kovácsoltvas kapu elé térdepeltek. A gyerekek kezüket összekulcsolva, tiszta szívbõl õszintén mondták az imádságot az atya után. A közös ima feloldotta a hetek óta munkáló bûntudatot a testvérek szívében, Majd megkönnyebbülten, tiszta lélekkel fogadták az ajándékot, a dalt, amit csak nekik tanított meg Márton atya:

"Jézuska! Jézuska! Figyelj most reám!
Kis szívem, kis szívem szeret igazán.
Én a kicsi szívemet neked adom,
Csak szeress Te is engemet nagyon, nagyon!

Azon az éven a két gyerek türelmesen, bizakodva és békességben várta a Kis Jézus születésének ünnepét. A karácsonyi nagymisén ismét gyönyörû volt a templom. Fehér angyalhajjal díszített csillogó karácsonyfák, a betlehemi jászolban mosolygó Jézuska és a harmónium lágy, telt hangja, tömjén- és fenyõillat tették varázslatosan széppé. A két testvér áhítatosan, tiszta szívvel és csengõ hangon énekelte a karácsonyi énekeket.
S amikor szentáldozáshoz egymás mellett az oltár elé térdepeltek, Márton atya áldó keze végigsimított az arcukon.

Csizmadia Márta
Simon Józsefné 2007.12.15 18.59 Idézem
"A karácsony éjszaka nemcsak egy történelmi eseményt jelent, arról is szól, hogy meg fog ismétlődni. Arról szól, hogy az Isten szeretete szállt le földre, hogy otthonra találjon.
Mindannyian felelősek vagyunk ezért az otthonért, hiszen mindannyiunkat ez a szeretetburok vesz körül."
Gertrud von LeFort 1876-1971
Simon Józsefné 2007.12.15 18.53 Idézem
Juhász Gyula:
Karácsony felé


Szép Tündérország támad fel szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy fényes, gyönyörü igézet,
Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
s amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek ujra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
csizmadia 2007.12.14 18.45 Idézem




Karácsonyi üdvözlet

Kalács és fenyőillatot álmodom,
és még széna illatát.
Azét a szénáét, melyet nagyanyám
Szentestéken a Kis Jézusnak
szálláshelyül kínált.
Fagerendás, földes szobát,
nehéz barna ajtót, keskeny ablakot.
Ablaküvegre jégvirágot,
az égre fénylő holdat,
s milliom csillagot.
Hócsikorgást, lábdobogást,
betlehemes három királyt.
Énekes köszöntőt a számba,
diót, almát, szaloncukrot
fázós kezembe,
meleg simogatást arcomra,
tréfás barackot a fejemre.
Zúzmarás ébredés,
napközbeni rohanás
követi varázslatos álmom.
Estefelé szelíd béke,
az égen ragyog a hold fénye.
Szobám mélyén fenyőszag és
kalácsillat illat szállong.
Szívem telve reménységgel.
Csengőszóval, gyertyafénnyel
köszöntelek gyönyörű Karácsony!

Csizmadia Márta
























csizmadia 2007.12.14 18.45 Idézem




Karácsonyi üdvözlet

Kalács és fenyőillatot álmodom,
és még széna illatát.
Azét a szénáét, melyet nagyanyám
Szentestéken a Kis Jézusnak
szálláshelyül kínált.
Fagerendás, földes szobát,
nehéz barna ajtót, keskeny ablakot.
Ablaküvegre jégvirágot,
az égre fénylő holdat,
s milliom csillagot.
Hócsikorgást, lábdobogást,
betlehemes három királyt.
Énekes köszöntőt a számba,
diót, almát, szaloncukrot
fázós kezembe,
meleg simogatást arcomra,
tréfás barackot a fejemre.
Zúzmarás ébredés,
napközbeni rohanás
követi varázslatos álmom.
Estefelé szelíd béke,
az égen ragyog a hold fénye.
Szobám mélyén fenyőszag és
kalácsillat illat szállong.
Szívem telve reménységgel.
Csengőszóval, gyertyafénnyel
köszöntelek gyönyörű Karácsony!

Csizmadia Márta
























csizmadia 2007.12.14 18.36 Idézem
Karácsony

Az ősi ünnep ősrégi szokásai. Karácsonyi fények, történések, misztériumok

„Mily csodálatos az isteni gondviselés, amelyik napon a Nap született, azon a napon jött a világra a Megváltó is!” — kiáltott áhítattal Szent Ciprián, Karthagó püspöke a harmadik században, noha I. (Szent) Gyula pápa csak ötven évvel később nyilvánította december 25-ét Jézus Krisztus születésnapjává. Bár máig sem tisztázott a Születés történelmi időpontja, de szinte minden egyház egyetért Gyula pápa születésnapról szóló döntésével, egyedül az örmény egyház ünnepli január hatodikán az újszülött Jézust. A születésnapnak az egyházfő általi kitűzésével a napfordulóhoz kapcsolódó pogány szokások beépültek a karácsonnyal kapcsolatos szakrális és világi rítusok közé.
A középkori keresztény Európában az ünnepet, amely Jézus születését és az újévet együtt köszöntötte, negyvennapos böjt előzte meg. Majd a karácsonyi csillag kigyúlását követően hasonló vidámsággal ünnepeltek, mint a rómaiak a saturnáliákon. Napokig tartó „torkos miséken” ettek-ittak, vigadoztak. Karácsony volt az országos vásárok ideje is, s ilyenkor a vásári sokadalomban szokásos bábjátékokban és alakoskodásokban, a karácsonyi misztériumjátékokban tovább éltek az ősi pogány rítusok. Az ünnep alkalmából a férfiak összemérték az erejüket futásban, gerelyvetésben, birkózásban és súlylökésben, s lóversenyeket tartottak, mint annak idején a rómaiak. Az urak körvadászatokat rendeztek, hatalmas lovagi tornákat vívtak, a karácsony tiszteletére. A rómaiak szokásaiból azt nem vette át a kereszténység, hogy a gazdagok és szegények együtt ünnepeltek az évnek ebben a szakában.
Az általános fontosságából fakadóan a karácsony, állami és történelmi események dátuma lett. Ez volt a külföldi követek fogadásának ideje, s az egyházfők és uralkodók nagy előszeretettel keltezték december 25-re a rendeleteiket.
A csendes áhítat és a meghitt öröm, ünnepévé csak a reformációt követően, a puritanizmus elterjedésével lett a karácsony. A fenyő karácsonyfaként történő szerepeltetése is ekkortájt jött szokásba. Egy régi legenda magának Luther Mártonnak tulajdonítja az első karácsonyfa felállítását. Annyi bizonyos, hogy a lutheránusok hozták szokásba. Ezzel új, keresztény értelmet adtak a fenyővel és örökzöldekkel kapcsolatos, a néphagyományban továbbélő pogány germán hiedelmeknek. Hogy miért éppen a fenyő lett a karácsony általános szimbólumává? Mert a legelterjedtebb, fává terebélyesedő örökzöld növény Európában. A karácsonyi misztériumjátékoknak egyik témája pedig a bűnbeesés története volt, s színpadon (lombos fa híján) a zöldellő fenyőt díszítették a tudás almafájává apró piros almákkal, s a paradicsomi kígyót pedig papírláncokkal ábrázolták.
Magyarországon Brunszvik Teréz grófnő állított először karácsonyfát 1825-ben. Az első karácsonyfákat tarka papírláncokkal, almával, naranccsal, aranyozott dióval öltöztették fel. A tetejét sugárzó csillagban angyallal, vagy a kis Jézust tartó Madonnával koronázták. A karácsonyfa gyertyáit december 24-én este gyújtották meg először, s vízkeresztkor utoljára. Mára az almák és narancsok csillogó üveggömbökké, a gyertyák csillagszórókká és elektromos fényekké, a paradicsomi kígyót jelképező papírláncok fényes boákká lényegültek. Ám asztali dísznek, vagy a lámpa alá fagyöngyöt teszünk, ajándékokkal halmozzuk el egymást, és az asztalunk tehetősségünknek megfelelően, roskadozik az ételtől, italtól, vendégeket fogadunk és vendégségbe járunk. Előkerül a kártya is. S bár az ünnepi áhítat nem tart szentestétől vízkeresztig, a karácsonyi, szilveszteri és az új évi szokásainkkal kapcsolatba kerülünk a régmúlt embereivel, hiedelmeikkel, vágyaikkal, s talán a végtelen világegyetemmel is.
Szép karácsonyt Neked is Kedves Olvasó!
Cs.M.



Gábor 2007.12.14 17.05 Idézem
Schaller Balázs:
Újkarácsony

Hideg utcán, visszhangzó sötétségben
Aranyfüggöny leng, fénylik a szélben!

Kicsit arrébb, házak ölében
Ezernyi gyertya, bennük a szeretet,
Kicsi lángok, elfeledett emlékek!

Odabent, bent a melegben
Szentfa köszönt, az örökzöld Szeretet:
Lám elmúlt egy év, de íme egy kezdet
Az Úr-Jézus Ma született!
vivien 2007.12.14 15.16 Idézem
Szlovákul így van:Prajem Vám Veselé vianoce a štastný Nový rok!!!/prajem vám veszelé vianoce a stasztný nový rok/
bogica 2007.12.13 16.58 Idézem
Betlehem,Betlehem a te határidba,
Érkezett Mária rongyos istáloba,
Ottülvén mintegyre elhagyott gerlice,
Felkészíté magát a boldog szülésre.
gyaraki ferencne 2007.12.12 23.50 Idézem

"Karácsonykor csillag gyúlt ki
Betlehem felett
betlehemi istállóban
Jézus született.
Karácsonykor szívetekben
Legyen szeretet,
Jézus útján járjatok,
mert Istenhez vezet. "

"Rég született Jézus,
messze Betlehemben,
nekem mégis itt van
ma is a szívemben.
Amerre csak járok,
boldogan kívánom:
Legyen mindenkinek
ilyen a Karácsony!"
gyaraki ferencne 2007.12.12 23.46 Idézem
"Jégvirág költözött mindegyik ablakba,
gőzölgő kalácsból jusson az asztalra!
Legyen sok ajándék, szívemből kívánom,
gazdagon, örömben teljen a karácsony!"

"Színes gyertyán libben-lobban pici láng,
csillagszóró száz sziporkát hint le ránk.
Csilingelő csengő dalol az ágon,
azt énekli: Ó de szép a Karácsony"!

'Víg ünepre készülődünk, esteledik már,
szobánkban a szép fenyőfe teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban puha vattahó
tűlevél közt víg aranyszál, fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog, mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a dalos kismadár."

"Álmodik a fenyőfácska odakinn az erdőn,
ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre, gyetya lángja lobban,
dallal várják és örömmel boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony ünnepén a béke."

"Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon,
deres szánon didereg, fázik a Karácsony.
Zendül a jég a tavon, amin átal jönnek,
decemberi hópihén fénylik már az ünnep.
A kályhánkban láng lobog, gyere be Karácsony!
Gyújtsd meg gyetyád, fényszóród itt a fenyőágon!
Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára,
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!"
szücsné seres gabriella 2007.12.12 16.19 Idézem
Karácsonykor az
angyalok az égből
a földre szállnak
térjenek be otthonodba
és maradjanak nálad
gyöngyi 2007.12.12 16.08 Idézem
Szlovákul így van helyesen:
Prajeme Vám Veselé Vianoce a Sˇtˇastny Novy Rok! (csak hosszú y-nal)



Eszter:
CV Centrum - Kellemes Karácsonyi ....:
Angolul: Merry Christmas & Happy New Year

Csehül: Prejeme Vam Vesele Vanoce a stastny Novy Rok

Észtül: Rõõmsaid Jõulupühi! Háid jõule ja head uut aastat!

Finnül: Hyvää Joulua or Hauskaa Joulua

Hollandul: Vrolijk Kerstfeest en een Gelukkig Nieuwjaar

Lengyelül: Wesolych Swiat Bozego Narodzenia

Lettül: Prieci\'gus Ziemsve\'tkus un Laimi\'gu Jauno Gadu

Litvánul: Linksmu Kaledu

Magyarul: Kellemes Karacsonyiunnepeket & Boldog Új Évet!

Oroszul: Pozdrevlyayu s prazdnikom Rozhdestva is Novim Godom

Szlovákul: ciid wanaagsan iyo sanad cusub oo fiican


Németül: Fröhliche Weihnachten

Törökül: Mutlu Noel

Franciául:Joyeux Noël

CV Centrum 2007.12.12 13.22 Idézem
Karácsonyi csendélet

A hó csendesen szitál,
az ablakban áll a három király.

A karácsonyfán az égők halkan,
zümmögve világítanak,
s fénybe vonják az ajándékokat,
melyek tűlevéllel szórtak.

A kandalló mellett
áll két bársonyfotel,
köztük egy kisasztal,
rajta megkezdett játszma sakk.

A zárban halk kulcscsörrenés,
s hirtelen megelevenedik a kép.

Varga Fruzsina
http://www.poet.hu/vers/2745
CV Centrum 2007.12.12 13.19 Idézem
Karácsonykor

A zúgolódás, gúny, harag
Rég halva már szivemben.
Egy szóval sem panaszkodám
A kis Jézuska ellen.

Nem vádolám balgán azért,
Hogy engem kifelejtett.
Hogy nem hozott ajándékot,
Szemem könnyet nem ejtett.

Lelkem nyugodtan, csöndesen
Átszáll a nagy világon.
Imádkozom, hogy Jézusom
Minden szegényt megáldjon.

Ágyamra dőlök s álmodom
Egy régi, édes álmot:
Boldog, ki tűr és megbocsát,
S ki szenved, százszor áldott!

Reviczky Gyula
Eszter 2007.12.12 08.59 Idézem
CV Centrum - Kellemes Karácsonyi ....:
Angolul: Merry Christmas & Happy New Year

Csehül: Prejeme Vam Vesele Vanoce a stastny Novy Rok

Észtül: Rõõmsaid Jõulupühi! Háid jõule ja head uut aastat!

Finnül: Hyvää Joulua or Hauskaa Joulua

Hollandul: Vrolijk Kerstfeest en een Gelukkig Nieuwjaar

Lengyelül: Wesolych Swiat Bozego Narodzenia

Lettül: Prieci\'gus Ziemsve\'tkus un Laimi\'gu Jauno Gadu

Litvánul: Linksmu Kaledu

Magyarul: Kellemes Karacsonyiunnepeket & Boldog Új Évet!

Oroszul: Pozdrevlyayu s prazdnikom Rozhdestva is Novim Godom

Szlovákul: ciid wanaagsan iyo sanad cusub oo fiican


Németül: Fröhliche Weihnachten

Törökül: Mutlu Noel

Franciául:Joyeux Noël
Belényessy Alexandra 2007.12.11 15.07 Idézem
CV Centrum - Betlehem:
Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Szerző: József Attila

CV Centrum 2007.12.11 13.21 Idézem
Ady Endre: A téli Magyarország

Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.
CV Centrum 2007.12.11 12.08 Idézem
Móra lászló: Karácsonyi csengő

Csingilingi, cseng a csengő,
Száll a szánkó, mint a felhő,
Csaknem elszakad a gyeplő,
Csingilingi, cseng a csengő.

Égi szánkót hajt az angyal.
És mire az estihajnal
Megjön a szép fenyőgallyal,
Cseng a csengő, jő az angyal.

Itt a Jézus angyalkája,
Égben termett csodafája,
S mindent, mindent aggat rája
A kis Jézus angyalkája.

Arany diót, arany csengőt,
Ezüst lepkét, ringót rengőt,
Amilyen még földön nem nőtt,
S csilingelő arany csengőt.

Kérünk Jézus angyalkája,
Ahol sok a koldus, árva,
Hol jóságod legtöbb várja,
Ott pihenj meg legtovábbra.

Hozz örömet, békességet,
A szíveknek melegséget,
Karácsonyi szép meséket,
S az Istennek dicsőséget.
CV Centrum 2007.12.10 08.07 Idézem
Suttog a fenyves

Suttog a fenyves zöld erdő,
Télapó is már el jő.

Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves zöld erdő,
Rászítál a hófelhő

Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

<<    1  |  2  |  3  |  4  |  5  |  6    >>    

Új hozzászólás
Az Ön neve *
Az Ön e-mail címe * Csak az adminisztrátor látja!
Szöveg *
Biztonsági kód * Kód frissítése
A fórum és az Ön hozzászólásának védelmében kérjük, hogy írja be a képen látható kódot.